XIV. Lajosról tudjuk, hogy felépíttette a pompázatos Versailles-i kastélyt, hogy számtalan szeretőt tartott, és szigorú udvari etikettet vezetett be. Nézzük most meg a Napkirály hétköznapjainak egyik igen hétköznapi tevékenységét: a király ebédjét! Azért ennek is megadta a módját…

XIV. Lajos életének minden pillanata a nyilvánosság előtt zajlott. A reggeli felkeléstől a királyi „székelésen” át az esti lefekvésig udvaroncok hada vette körül, és különleges kegynek számított, ha valaki részt vehetett az uralkodó életének bármelyik pillanatában. Miért lett volna ez másként a király ebédjével?

A király egyedül eszik

A királyi udvar élete óramű pontossággal működött. Az uralkodó délután egykor ült asztalhoz. Egyedül. Az udvaroncok a szomszédos szobából nézhették. A hagyomány szerint 72 éves uralma alatt csupán egyetlen ember akadt Versailles-ban, aki leülhetett a király asztalához: Molière. Ő is csak azért, mert a Napkirály így akarta megleckéztetni a drámaírót kigúnyoló udvaroncokat.

Szóval a király egyedül ül az asztalánál, amely damasztabrosszal van leterítve. Ezüsttányérból eszik, és természetesen minden étkezőeszköz ezüstből van. A kenyeret művészien hajtogatott asztalkendőben helyezték el. Huszonötféle módozatát ismerték a szertartásos ebédnél használt szalvéta hajtogatásának. Készítettek belőle tyúkot kiscsibékkel, kutyát vagy nyulat – külön „szakemberek” vetélkedtek az ötletességben. Az evőeszközök közül hiányzik a villa, amit ugyan már ismertek a korban, de XIV. Lajos nem használta. Középkori módi szerint olyan ügyesen evett az ujjait használva, hogy soha nem ejtett pecsétet a ruházatán. Minden fogás végén hoztak neki két aranytányér között egy megnedvesített szalvétát, hogy abba törölje a kezét.

Az udvaroncok nézik

A királyi étkezések legfőbb irányítója a főkamarás volt, alá voltak beosztva a király kiszolgálását végző nemesek, akik rendkívül büszkén végezték a feladataikat, hiszen roppant mód irigyelt beosztásban dolgoztak. Ez a beosztás nem csak jól jövedelmezett, de hatalmat is jelentett. A királyi étkező ajtajai nyitva voltak, és az udvaroncok tömege az ajtóból figyelte, ahogy az uralkodó étkezik. A tömeg első sora csak néhány lépésre állt a király asztalától, de kíváncsiskodók tolongtak a szomszédos termekben is, hogy majd eldicsekedhessenek vele: jelen voltak a király ebédjénél. Az uralkodó étkezés közben teljesen fesztelenül viselkedett, egyáltalán nem zavarta a bámészkodók tömege. Kellemes hangján szívélyesen társalgott, hol ehhez, hol ahhoz fordult egy-egy kérdéssel. Néha még egy-egy távolabb állót is odahívott magához. Ezeket a párbeszédeket aztán a jelenlévők a legapróbb részletességgel megvitatták, és igencsak megnőtt annak a személynek az ázsiója, akivel a király szóba állt.

A királyi menü

Érkezik is az első tál, fedővel borítva. De még nem kezdheti el a király az étkezést, mert ellenőrizni kell, nincs-e megmérgezve. Az asztalnokok minden ételt megkóstolnak, sőt még az ételt tartalmazó edényt is megdörgölik egy darabka kenyérrel, és azt is megeszik.

Az első fogás a leves: de ebből is legalább négyfélét hoznak, hogy az uralkodó választhasson. A szakácsok például rendszeresen készítenek teknősbékalevest spárgával, szarvasgombával, citromszeletekkel. Második fogásként különféle húsok következtek: ürücomb, csőben sült sonka, marhanyelv ragu. Minden sültet külön kis ezüsttálon szolgálnak fel, és különféle salátákkal tálalják. Van itt olajbogyó, cikóriasaláta, cékla, gránátalma.

A harmadik fogásként körítéssel tálalt omlettek következnek, de gyakran készítettek pástétomokat, őzmájat, zöldségeket, fánkot és édes krémeket is. A kor konyhaművészetéhez tartott az illatosítás technikája: amelyik ételt lehetett, illatosították. No, nem parfümmel, hanem például úgy, hogy a tyúkokat mósusszal illatosított bonbonnal etették, hogy a húsuk illatosabb legyen.

Végül következett a gyümölcs, egyenesen a király gyümölcsös kertjéből. : eper porcukorral, körte, barack, és édességek.

A király étvágya

A visszaemlékezések szerint XIV. Lajos mindennél jobban szerette a leveseket, salátákat, gyümölcsöket. Nagyon kevés kenyeret evett, nem ivott sem likőrt, sem teát, sem kávét, soha nem evett az étkezések között, és megtartotta a hústalan böjti napokat. Soha nem reggelizett, de a kimaradt étkezést délben bőségesen bepótolta. Hatalmas étvágya volt, szinte betegesen falánk ember hírében állt, és egy mesebeli óriás mohóságával evett. Ennek ellenére ez a nagy étvágyú uralkodó 162 centis vékony emberke maradt. A dolog nyitja az lehet, hogy a király haláláig kiváló lovas volt, rengeteget vadászott, és feltehetően bőségesen lemozogta a hatalmas ebédeket.