Ezt ették és itták Petőfiék a Pilvax kávéházban
Persze, megtanultuk már általános iskolában, hogy az a bizonyos márciusi forradalom a Pilvax kávéházból indult. De azt soha nem mesélték el nekünk, hogy híres íróink, költőink nem csak politizálni jártak ebbe az intézménybe, hanem enni, inni, biliárdozni, újságot olvasni, sőt voltak, akik annyira sok időt töltöttek a kávéházban, hogy ide címeztették a leveleiket is.
A kávé bejövetele
A kávéivás szokása török, illetve balkáni közvetítéssel jutott el Magyarországra. A XVIII. században a törökök szerepét a keleti árukkal foglakozó görög és balkáni kereskedők vették át. A XIX. században ismét változott a behozatal iránya: ekkor már a kávé bécsi közvetítéssel Hamburg és Trieszt kikötőiből érkezett el hozzánk. Itthon először az arisztokrácia, majd a kialakuló polgárság szerette meg a feketét, és a felsőbb rétegek kedvelt reggeli itala lett a kávé. Később aztán az alsóbb néprétegek is megszerették, és amikor a reformkorban bécsi, párizsi mintára sorra nyitottak a kávéházak nálunk is, a városlakó kispolgárok is szívesen ültek be egy-egy csésze feketére kedvelt kávéházukba.
Kávéházak a reformkorban
A kávéház igazából a szabadidő eltöltésének kedvelt helyévé vált. Gyönyörűen nézett ki, jó volt az illat, ingyen lehetett újságot olvasni, remek volt a társaság, és még fűtötték is, tehát a szegényebbek még a fűtésszámlán is spórolhattak. Így aztán a kispénzű értelmiségiek, írók, újságírók, művészek szívesen töltöttek el órákat egy-egy csésze kávé mellett. A XIX. század végére Budapesten közel 550 kávéház üzemelt. A különböző érdeklődésű körű, foglalkozású, politikai nézetű, nemzetiségű emberek más-más kávéházban találtak maguknak helyet. Kialakultak a törzsasztalok. A diákok, - főleg medikusok - a mai Semmelweis és Kossuth utca sarkán álló Arany Sas és a Papnevelde utcai a Philopopushoz címzett kávéházba jártak. A Rózsa téri A Török Császárhoz nevű kávéház törzsvendégei jogászokból álltak, és szívesen töltötte itt az időt Vahot Imre és Egressy Béni is. De például a Börze elnevezésű műintézményt leginkább alkuszok és kereskedők látogatták. Sorolhatnám még a híres reformkori kávéházakat, de mind közül a leghíresebbé a Pilvax vált.
A Pilvax kávéház
A Pilvaxot 1838-ban Privorszky Ferenc nyitotta meg az Úri utcában a mai Pilvax köz sarka helyén Cafe Renaissance néven, és a hely hamarosan a diákok, jurátusok kedvelt tanyája lett. (Persze szívesen látogatták mások is: kereskedők, iparosok, hivatalnokok.) 1842-ben Privorszky kávéslegénye, Pillvax Károly vette át a ház vezetését. Ennélfogva a kávéház eredeti elnevezése: Pillvax Kávéház volt. Az új bérlő nagyon népszerű lett. Renováltatta az épületet, belülre jeles magyarok arcképeit festette. Tartott biliárd- és tekeasztalokat, járatott hazai és külföldi lapokat, és kiváló italokat szolgált fel. A kínálatában szerepelt a fűszeres mokka, ami igazából jóféle kávélikőr volt, amit többnyire ánizzsal, vaníliával és más egyéb fűszerekkel ízesítettek.
Pillvax kávéháza 1844-től lett valójában igazi politikai-irodalmi-művészeti kávéház. Petőfi, Jókai mellett ide járt beszélgetni Vasvári Pál, Vajda János, Vachot Imre. Egyesek annyira sok időt töltöttek itt, hogy egyenesen ide címeztették a leveleiket. Pillvax annyira figyelt a törzsvendégeire, hogy Petőfinek és Jókainak saját dákója volt, amivel szívesen löködték a golyókat a biliárdasztalon. Természetesen hamarosan a rendőrkémek is ideszoktak, és sűrűn jegyzetelték az elhangzott lázító mondatokat. A kávéház néhány berendezési tárgya híressé vált az események sodrásában. Például az egyik biliárdasztal tetejére ugrott fel a pozsonyi ifjúság küldöttje, és onnan kiáltotta szét, hogy Bécsben kitört a forradalom. De híressé vált a márványasztal is, amely a lázas márciusi napokban a "közvélemény asztalává" vált.
A kávéház a forradalmi események hatására nevet változtatott. Piros fatáblán, zölddel árnyalt fehér betűkkel hirdették, hogy ettől kezdve a hely A szabadság csarnoka. Kevesen tudják, hogy a kávéházat 1848-ban már nem Pillvax Károly, hanem Fillinger József üzemeltette, aki gondosan megőrizte elődje kávéházát. A szabadságharc bukása után a Pillvax nevet meg kellett változtatni, és a név említéséért is komoly büntetés járt. Kaffe Herrengase-nak nevezték, és az osztrák rendőrspiclik és hazai besúgók tanyájává vált.
Ezt itták Petőfiék
A kávéházakban nem csak kávét, hanem sok minden más egyebet is felszolgált a kávészolga, vagy kellner. Például a feketekávé mellé lehetett kérni tejfölt (!), tejszínt, ihatták a kávét kapucíner formájában, de kérhettek bele némi alkoholt is. Voltak kávéházak, ahol forralt bort és forró sört is lehetett kapni. Aztán ott van még a puncsok számtalan variációja, az ánizzsal ízesített kávélikőr és az ördögitalként emlegetett krampampuli. Ez utóbbit azért nevezték ördögitalnak, mert ha valaki többet ivott belőle a kelleténél, valóságos ördöggé változott. Az elnevezésből adódóan a század második felétől szokássá vált a krampampulit ördögarcot formázó talpas poharakban kínálni. Az ital misztikumát fokozta, hogy az illatos keveréket meggyújtották, és úgy szolgálták fel. És hogy miből állt ez a népszerű ital, amivel reformkori nagyjaink oly szívesen locsolgatták politizálásban berekedt torkukat? Íme egy leírás a Pesti Napló népszerű Ínyesmestere tollából:
"Megfelelő méretű öblös tűzálló tálat állítsunk az asztal közepére és vagdalt fügét, kimagozott datolyát, mazsolát, malagaszőlőt, cukrozott narancshéjat, dióval bélelt aszaltszilvát és darabokra tördelt szentjánoskenyeret teszünk bele. A tál tetejére vasrostélyt helyezünk, erre egy kiló narancshéjon ledörzsölt kockacukrot. Ezt fél liter finom cukornád-rummal (amelynek egy része kisüsti szilva vagy seprő pálinka is lehet) megöntözzük és meggyújtjuk. Közben a lámpákat eloltjuk és türelemmel figyeljük, amíg a lángoló szesz kiég és a felolvadt cukor a tálba csepeg. Ezután hozzáöntünk 2 liter forralt, fahéjjal, citromhajjal és szegfűszeggel ízesített fehér bort, egy liter forró teát, 2 citrom és 2 narancs levét. Néhány percig állni hagyjuk, de vigyázzunk, hogy ki ne hűljön! Jól megkeverjük és megkóstoljuk, elég erős vagy túl édes-e? Ezt cukor, rum, bor vagy tea utána-adagolásával szabályozhatjuk. Végül puncsospoharakba szűrjük a párolgó italt."
Hogy az ifjú urak fejébe ne szálljon a sok remek ital, a kávéházakban kínáltak süteményeket, házi kuglófot, kalácsot is. Feljegyezték például, hogy a Pilvax ifjúsága nagyon szerette az ún. deák-kenyeret. Voltak olyan kávéházak, ahol tisztességesebb harapnivalót is kínáltak: például virslit, kolbászt.
A Pilvax a XIX. század második felében már nem tudta megőrizni legendás szerepét. És bár 1900-ban emléktábla került ki a falára, az épületet 1911-ben elbontották, tehát az az épület, amit most a Pilvax közben találsz, már nem azonos a híres kávéházzal.
(Forrás: Dr. Drveczky Balázs: Történetek terített asztalokról és környékükről)
