Zsidó társas élet a két világháború közötti Pesten

A zsidók világa mindig egy kicsit titokzatosnak tűnik. Pedig a két világháború közötti magyar zsidók keresztény honfitársaikhoz nagyon hasonló életet éltek: kávéházakba, klubokba jártak, társas köröket alakítottak, és rendkívül aktív szellemi életet éltek.

kavehaz.jpg

Forrás: Fortepan

Viszonyuk a keresztényekkel

 

A kóser étkezés szabályai miatt a vallásos zsidók nem ehettek más vallású szomszédaiknál, ám ez nem akadályozta meg őket abban, hogy jó viszonyt ápoljanak velük. Még az ortodox zsidók gyerekei is együtt játszottak az utcabéli keresztény srácokkal, egy iskolába jártak - nagyon gyakran valamelyik keresztény felekezet által fenntartott iskolába. További érintkezési pontot jelentett, hogy a falvak, kisvárosok zsidó boltosai, kocsmárosai jó viszonyban voltak az üzletükbe betérő keresztényekkel. Megtárgyalták velük a világ dolgait, kisebb kölcsönökkel segítették őket, megengedték, hogy a szegények hitelre vásároljanak náluk. A jó viszony ellenére azonban gyakran megmaradt közöttük egyfajta távolságtartás is. Például keresztény gyerekek szülei nagyon ritkán hívták meg vendégségbe a gyerekeik barátainak szüleit, és még az ateista zsidók is szívesebben töltötték a szabad idejüket zsidó származású barátaikkal. (Azért tegyük hozzá, hogy voltak olyan városi értelmiségi körök, ahol a származás, vallás egyáltalán nem számított.) Ugyanakkor a két világháború között már mindenki tudta az ismerőseiről, hogy zsidó-e vagy sem. Még akkor is, ha az illetőnek már a szülei is kikeresztelkedtek.

 

A zsinagóga - a vallásos zsidók életének színtere

 

Aki járt már zsinagógai "istentiszteleten", az tapasztalhatta, hogy a zsidók a zsinagógát nem szakrális, hanem inkább közösségi térként kezelik. Miközben a rabbi elöl imádkozik, beszél, azalatt a "hívek" odalépnek egymáshoz, köszönnek, beszélgetnek, és folytatják mindezt a szertartás előtt és után is. Régebben is így volt ez: megbeszélték, hogy kit kivel lehetne összeházasítani, hogy megy az üzlet, kinek hogy szolgál az egészsége.

egri_zsinagoga.jpg

Forrás: Fortepan - egri zsinagóga

Kávéházi élet

 

Az asszimilált városi zsidók társas életének azonban a kávéház volt a legfontosabb színtere - épp úgy mint keresztény honfitársaikénak. A kávéházba nem elsősorban kávézni jártak, hanem beszélgetni, újságot olvasni, a barátaikkal találkozni. Itt kötöttek újabb ismeretségeket, szerelmeket, itt beszélték meg a legújabb politikai és irodalmi eseményeket. De baráti körök, szakmai és jótékony célú egyesületek, irodalmi csoportok is itt tartották a megbeszéléseiket. A díszes, csillogó kávéházban fűtöttek, gyakran szólt a zene, és egy kávé mellett órák hosszat el lehetett ücsörögni, újságot olvasni - ellentétben a gyakran hideg, fűtetlen otthonokkal. Sok agglegény férfi nem tartott cselédet, házvezetőnőt, így ők az étkezésüket is a kávéházakban oldották meg.

A kávéház-tulajdonosok igen jelentős része zsidó volt, és mivel az értelmiség körében is számarányukhoz képest felülreprezentáltak voltak, a vendégek jó része is zsidó származású volt.

 

Klubok, kaszinók és szalonok

 

Tévé és internet hiányában a korabeli ember gyakrabban élt társas élet. Szép számban működtek olyan klubok, kaszinók, ahová zsidó emberek is szívesen jártak. Míg a kávéházakba bárki eljárhatott, addig a klubokat, kaszinókat csak tagok látogathatták. Néhány klub tagsága főleg zsidókból állt. Például az újságírók Dohány utcai Otthon Köre - ez persze azzal magyarázható, hogy 1910-ben az újságírók 42% zsidó volt, Budapesten pedig még nagyobb volt ez az arány. Hasonlóképpen főként zsidók jártak a Lipótvárosi Kaszinóba, amely elsősorban az üzleti és pénzügyi életben aktív, főként zsidó származású polgárok elitjének a szervezete volt.

lipotvarosi_kaszino.jpgForrás: Fortepan - Lipótvárosi Kaszinó

Az írók, művészek, társadalomtudósok nem csak a kávéházakban jöttek össze, hanem gyakran olyan otthonokban, ahol a házigazda egy intellektuális érdeklődésű, vonzó személyiségű vő volt. Az ilyen szalonokat fenntartó asszonyok maguk is részt vettek a társalgásban, jó hangulatú eszmecserét, vitát tudtak generálni. Ilyen volt például Pollacsek Cecília, aki az 1890-es évektől a magyar szellemi elit legjobbjait látta vendégül vasárnap délutánonként a szalonjában. Nem csak ő maga volt zsidó, hanem a vendégeinek jó része is: modern írók, a baloldali szellemű társadalomtudomány művelői. Olyan hírességek fordultak meg nála, mint Szabó Ervin, Jászi Oszkár, Lukács György, Balázs Béla, Karinthy Frigyes, Déry Tibor.

Cecília köréhez hasonló fontosságú volt a Vasárnapi Kör, melyet Balázs Béla alapított 1915 őszén a barátaival, a művészettörténész Fülep Lajossal és Hauser Arnolddal. A csoport vasárnap délutánonként Balázs lakásán jött össze, és új tagok csak a régiek jóváhagyásával csatlakozhattak. A kör vitáin jó néhány tehetséges nő is részt vett, akik a társaság férfi tagjaihoz hasonlóan zsidók voltak.

 Készülj velem az emelt töri érettségire!

 

Címkék: zsidók, 20. század