Ezt ették a két világháború alatt

Nagyanyáink, szépanyáink, akik megéltek egy-két világháborút, profi módon megtanultak néhány alapvető hozzávalóból és pár pótszerből remek ételeket készíteni, néha a semmiből lakomát varázsolni. Elevenítsük fel egy kicsit a titkaikat!

etkezes_a_haboru_alatt.jpgForrás: Fortepan

 

Jegyrendszer és hústalan napok

A háborúk alatt az élelmiszerek, az alapanyagok java része útnak indult a frontok felé. Ami pedig maradt, azt a hátország kapta,ezt osztották fel a lakosság között elsősorban jegyrendszer segítségével. Már az első világháború alatt, 1915 januárjától elkezdték bevezetni az élelmiszer jegyeket. Jegyre adták a kenyeret, lisztet, tejet, zsírt, húst, tojást. Az életbe lépő rendelkezések elsősorban a városi embert rázták meg, és egy budapestinek aranyat ért egy vidéki rokon, aki tudott még küldeni egy-egy hízott kacsát vagy libát. Bár alapvetően a szegényebb falusiak is csak akkor ettek szárnyas jószágot, ha ők maguk vagy az állat volt beteg. Ennélfogva az 1916-ban bevezetett hústalan napok intézménye a szegényebbeket egyáltalán nem rázta meg. Számukra eddig is hústalan nap volt a hét legalább hat napja. Annál nehezebb volt viszont az éttermekben étkező városiaknak hozzászokni a korlátozásokhoz. A vendéglősök a zsírtalan napokon roston sütötték a húst, a hústalan napokon pedig jóféle halételeket kínáltak.

burgonyajegy_1946_szeptembere.jpg

 

A hadiszakácskönyvek tanácsai

A szakácskönyvek írói hirtelen felfedezték, hogy a vegetáriánusok milyen egészségesek, és lám, az ő példájuk is bizonyítja, hogy milyen pompásan és egészségesen lehet élni hús nélkül. A Zsírtalan szakácskönyv szerzői rámutatnak, hogy roston sütéssel komolyan lehet spórolni a vajjal, zsírral, ha a gazdasszony nem akar a vaj pótlására "feltalált" margarinnal sütni. Kitűnő receptek születtek, amelyek a cukor nélküli befőzés lehetőségeit mutatják be.

Az első világháború alatt hiánycikké vált a citrom, mert megszűnt a behozatal, és ecetet sem lehetett kapni, mert a puskaporgyártáshoz kellett az ecetsav. A megoldás az lett, hogy citrom helyett citromsavat használtak, amikor ez is hiánycikk lett, akkor borkősavat használtak. A szakácskönyvek pedig számtalan receptet adtak köze, amelyek ecetgyártásra buzdították a háziasszonyokat. Például ecetet lehetett előállítani borseprőből, törkölyből, gyümölcshéjból.

A második világháború "étkezési szakértői" ennél is tovább mentek: arra biztatták az embereket, hogy egyenek krumplit, mert rengeteg vitamin van benne, bátran fogyasszanak köles- és árpakenyeret, mert egészséges.Azt javasolták a háziasszonyoknak, hogy kertészkedjenek: termeljenek gyümölcsöt, zöldséget, tartósítsák a terményeket befőzéssel, aszalással. Ha tehetik - akár a városiak is az erkélyen - tartsanak például tyúkot, mert a tojást ekkoriban aranyáron lehetett kapni. Azt is tanácsolták, hogy a gazdasszony használja bátran az élelmiszer pótlékokat.

A szakácskönyvekben a következő ötleteket olvashatjuk: Liszt hiányában a rántást készíthetjük száraz kenyérmorzsával is, a vajat pótolhatjuk tejföllel kikevert tojássárgájával, sőt reszelt krumplival gazdagíthatjuk.

 

Pótszerek, konzervek

A második világháború idején már egy csomó olyan konzerv-élelmiszer állt az emberek rendelkezésére, amelyeket ma is használunk: létezett tejpor, tojáspor, sűrített tej, leveskocka, száraztészta, réteslap, pudingpor és különféle konzervek. A háború vége felé ezek a termékek felértékelődtek, egyre inkább mindennapossá vált a használatuk. Az orosz hadsereg közeledtének hírére 1944 telén már az újságok tanácsára aki csak tehette, lekvárt főzött, befőttet, savanyúságot tett el, húst füstölt, krumplit vermelt.

budapest_ostroma.jpgForrás: Fortepan

Budapest étkezése az ostrom alatt

1944 végéig - megszorításokkal, jegyrendszerrel ugyan - de a hátországban élők fennakadások nélkül zavartalanul be tudták szerezni az élelmiszert. Ha valaki ínyenc lakomát akart, a fekete piacon minden hozzávalót be tudott szerezni - csillagászati árakon. Az éttermekben még lehetett menüt rendelni, működtek a cukrászdák, volt feketekávé és sütemény is. Amint az oroszok körbezárták a várost, az élelmiszer-ellátás akadozni kezdett: először a hús, , majd a tej-, végül a kenyér ellátása szűnt meg. 1944 karácsonya után már nem nyitottak ki a boltok, mindenkinek magának kellett gondoskodnia a maga ellátásáról.

Persze sokan bespájzoltak már korábban, de egy-egy ház lebombázásával a tartalékok a romok közé szorultak, elégtek. Az asszonyok már az óvóhelyeken főztek a közös, egyetlen sparhelten, ami egyúttal meleget is adott a pincében. Az étlap választéka hirtelen szűkössé vált: krumpli, bab, borsó, savanyított káposzta volt az alapanyag. A hús hiánycikké vált, az ostrom alatt a lóhús maradt az egyetlen fehérjeforrás. Amint egy ló megsebesült a nyílt utcán, máris emberek szaladtak elő az óvóhelyekről, ott helyben leütötték szegény párát, és nekiestek, perceken belül szétszabdalták. Gyakran a legnagyobb bombazáporban könyékig véres emberek trancsírozták az állatokat a zsebkésükkel, esetleg foggal-körömmel. Szerte a városban lócsontok hevertek az utcákon. Gyakorlatilag a katonai alakulatokhoz tartozó harmincezer ló mentette meg Budapest lakosságát.

Az éhező város a saját állatkertjét is megette. A környéken lakók fejszékkel, bárdokkal felfegyverkezve ölték a szarvasokat, zebrákat, bölényeket, százával fogdosták össze a madarakat, fogták ki az akváriumok lakóit. Az ostrommal azonban nem ért véget az éhezés, sőt a szovjetek bevonulásával és rablásával az ínség csak tovább mélyült.

 Készülj velem az emelt töri érettségire!

 Fehér Béla – Szécsi Noémi: Hamisgulyás