Így karácsony tájékán érdemes megvizsgálni azt a közeget, ahová a kisded Jézus született. A helyszín Izrael, az uralkodó pedig Nagy Heródes, akinek már Jézus születése előtt is komoly gondjai akadtak a trónkövetelőkkel. Nem csoda hát, ha a paranoiás uralkodó olyan hevesen reagált arra a hírre, hogy megszületett a zsidók királya.

Heródes hatalomra jutása

I.e. 63-ban Pompeius hadseregével bevonult Jeruzsálembe, és kinevezte II. Hyrkánoszt királynak. Ő volt az utolsó tagja a Hazmoneus dinasztiának. A zsidók ettől fogva adót fizettek a rómaiaknak, és Izrael Szíria provincia részeként a Római Birodalomnak is része lett. Hyrkánosznak volt egy nagyszerű minisztere, Antipatér, aki mindenben igyekezett a rómaiak kedvében járni, így könnyen egyengette fia, Heródes útját a hatalomhoz. Így esett, hogy amikor meghalt a király, a rómaiak Heródest nevezték ki a zsidók királyává.

Egyetlen aprócska bökkenő volt azonban: Nagy Heródes nem zsidó, hanem idumeus-arab származású volt, és a zsidók nem szívesen látták őt a trónon. Heródes azzal próbálta megnyerni a rokonszenvüket, hogy feleségül vette II. Hyrkanosz unokáját, Mariamnét. Bár az új királynak volt már egy korábbi házassága, de Mariamne kedvéért elvált tőle, és fiával együtt kiutasította Jeruzsálemből. A zsidók rokonszenvét azonban így sem sikerült elnyernie. A nép a felkapaszkodott senkit látta benne. Így aztán Heródes első intézkedéseinek egyike az volt, hogy megmutatta a zsidóknak, hogy tetszik, nem tetszik, itt most már ő a király, és a 70 fős  zsidó főpapi tanács 45 tagját kivégeztette. Talán mondanom se kell, hogy ettől rögtön megszerették…

Heródes és a családja

Sajnos a családjával se volt több szerencséje. Heródes – nem lévén zsidó – nem lehetett főpap. Ezt a tisztséget az előző években rendre a Hazmoneus uralkodók töltötték be, mert ők viszont zsidók voltak. Némi kavarás árán Heródes anyósa, Alexandra elérte, hogy a fiát, a 17 éves Arisztobuloszt nevezze ki Heródes főpapnak. A nép mámoros lelkesedéssel fogadta a kinevezést, hiszen ezzel ismét egy Hazmoneus főpaphoz jutottak. Az ünneplés egyúttal a Heródes iránti ellenszenv kifejezése is volt. Persze Heródest sem ejtették a fejére, megértette, hogy milyen veszedelmes ellenséget emelt pozícióba. Így aztán egy lakomán a király leitatta ifjú sógorát, majd egy kis tóparti sétára invitálta, ahol történetesen ifjak pancsikoltak, és behívták Arisztobuloszt is fürdeni. Aztán tréfából víz alá nyomták az ifjú főpapot, és addig nem engedték el, amíg meg nem fulladt.

Alexandra (Heródes anyósa) sejtette az igazságot, és ettől kezdve titokban gyűlölte Heródest, és maga mellé állította a lányát, Mariamnét is. Ez nem volt nehéz, mert a lány akkor már szintén utálta a férjét. Az történt ugyanis, hogy amikor Heródes Octavianuszhoz utazott Rhodoszra, előtte megparancsolta a szolgáinak, hogy ha nem térne haza, akkor a feleségét végezzék ki, mert olyan szenvedélyesen szerette a nőt, hogy nem akarta, hogy az ő halála után más férfi felesége legyen. Így aztán Heródesnek két komoly ellenfele támadt családon belül.

Családi perpatvar

Tovább nehezítette a király helyzetét, hogy egy fedél alatt élt Heródes a saját anyjával, Kyprosszal és a lánytestvérével, Saloméval, akik folyton áskálódtak Alexandra és Mariamné ellen. Végül házasságtöréssel vádolták Mariamnét. Heródes bíróság elé állította a feleségét, és kivégeztette a házasságtörő asszonyokra vonatkozó zsidó szokások szerint.

Mariamne halála után Heródes szinte tébolyult volt a bánattól és a lelkifurdalástól. Erősen inni kezdett, és súlyosan meg is betegedett. Ezt a helyzetet használta ki Alexandra arra, hogy kísérletet tegyen a hatalom megragadására. Csakhogy Heródes titkosrendőrsége a király betegsége alatt is remekül működött, és Alexandra lelepleződött, Heródes pedig kivégeztette gyűlölt anyósát. Az asszony volt az utolsó tagja a Hazmoneus dinasztiának, most már csak Heródesnek Mariamnétól származó két fiának, Alexandernek és Arisztobulosznak az ereiben folyt Hazmonus vér. Heródes Rómába, Augusztusz udvarába küldte a két fiút nevelkedni. A császár kitüntető figyelemmel bánt a zsidó hercegekkel, nagyon jó véleménnyel volt róluk, és amikor Heródes értük ment, beleegyezett, hogy a király trónörökössé nevezze ki valamelyiküket.

Harc a fiaival

Amikor a srácok hazakerültek, újraéledtek a családi perpatvarok, ugyanis Salome (Heródes húga) megértette, hogy amint hatalomra kerül valamelyik fiú, azonnal bosszút fog állni az anyja, nagyanyja haláláért. Megkezdte tehát az intrikát a két fiú ellen. Heródes ugyan kitartott amellett, hogy a két fia közül az egyik lesz az utóda, de biztos, ami biztos alapon, hazahívta az első feleségétől származó fiát, Antipatért. Ezzel akarta figyelmeztetni a két trónörököst, hogy ne sokat ugráljanak, mert van neki még másik fia is. Antipatér rögtön csatlakozott Saloméhoz, és újabb támadásokat intéztek a hercegek ellen. Azt híresztelték, hogy a két fiú összeesküvést sző Heródes ellen. A hírek hallatán a király Antipatért nevezte ki örökösének, és elkezdte meggyűlölni a másik két fiát. Dilemmájában Augusztushoz fordult tanácsért. Mivel a császár jól ismerte a fiúkat, nem hitt a rágalmaknak, és sikerült elérnie, hogy Heródes a jelenlétében kibéküljön a fiaival. Amint Heródes hazatért Jeruzsálembe, nagy beszédet mondott, és bejelentette, hogy most már mindhárom fiát az örökösének tekinti. Csakhogy a nagy családi béke nem tartott sokáig.

Az történt ugyanis, hogy Heródes szemet vetett a saját fia, Alexander feleségére, és jól magára haragította az ifjú férjet. Aztán hamarosan ismét az a pletyka kezdett terjedni, hogy a fiúk összeesküvést szőnek a király ellen. Válaszul Heródes bíróság elé állíttatta a fiait, akik nem lehettek jelen a tárgyaláson. A 150 fős bíróság tagjait a király válogatta össze, és egytől egyig a vádlottak elítélésére és kivégzésére szavaztak. A két fiú halálával végképp kihalt a Hazmonues dinasztia.

Antipatér már a markát dörzsölte, mert azt hitte, hogy ő a tuti befutó. Sajnos egy kicsit türelmetlen volt. Nem bírta kivárni Heródes halálát, és összeesküvést szőtt Heródes testvérével, meg akarták mérgezni a királyt. A terv kitudódott, Antipatért letartóztatták. Heródes ekkor már halálos beteg volt, de arra még maradt ereje, hogy elrendelje elsőszülött fia kivégzését. Öt nappal később Heródes is az örök vadászmezőkre távozott, de előtt még kinyilvánította végakaratát: országát felosztotta három megmaradt, későbbi házasságokból származó fiai között. Így lett király Antipás, Archelaosz és Fülöp.

Heródes 35 éven át volt a zsidók királya, és azért vált igazán híressé, mert az ő uralma alatt született meg egy másik zsidó király: a názáreti Jézus. Uralmának megítélése nagyon ellentmondásos.

Tény, hogy uralkodásának majd négy évtizedben a királyi udvart kivéve alapvetően béke volt az országban. Fellendült a kereskedelem, nagystílű építkezések zajlanak, várak, paloták épültek. Ugyanakkor brutális és kegyetlen, ahogy a családja tagjait egyesével kivégezte. Azt azért tegyük hozzá, hogy a korabeli uralkodók is hasonlóan jártak el, amikor veszélyben érezték a hatalmukat.

Készülj velem a töri érettségire!