Kéjnők, bárcások és korrupt rendőrök a Monarchia Budapestjén

Ahogy növekedett Budapest a 19. században, úgy szaporodtak a bűncselekmények a városban. A rendőrség pedig jó ideig nem volt a helyzet magaslatán, sőt a korrupt rendőrök inkább elősegítették a prostitúció fejlődését.

csendorseg.jpg

Kéjnők, bárcások és korrupt rendőrök

A 19. század második felében Budapest a vidéki bevándorlók által növekedett. Sokan kalandvágyból vagy megélhetést keresve érkeztek a városba, és sajnos nem mindannyian találták meg a szerencséjüket, sőt, gyakran a létfenntartás is komoly gondot jelentett számukra. Súlyosbította a helyzetet az 1873-as gazdasági válság is, ami miatt egyre több nő volt kénytelen a testéből megélni. Budapesten ebben az időszakban burjánzott a nyílt és titkos prostitúció is. Ez persze azért tudott ilyen gyorsan felfutni, mert a városba áramló, "szexuális nyomorba" jutó férfiak személyében komoly kereslet volt a lányok szolgáltatásaira. A Váci utcán, a Kerepesi úton nyüzsögnek a prostituáltak. A VI-VII. kerületben csak az engedélyezett bordélyházak száma 50-60 között volt. És akkor nem beszéltünk még a kávéházakról, tánctermekről, melyeknek tulajdonosai egy pohár borral, pálinkával, 10-15 krajcárral megvesztegették a rendőrt, aki ezután szemet hunyt a lányok működése fölött. Ezeken kívül a kapualjakban ott álltak a kerítőnők, a magánprostik a földszinti házak ablakaiból zörögtek rá az arra járókra. Mindennek a központja a Belváros és a Király utca volt. 1877-ben a rendőrség becslései szerint 1600 prostituált működött Budapesten. A helyzet kialakulásában nem kis szerepet játszott a korrupt rendőrök, élén a főkapitánnyal, aki komoly hasznot húzott a dologból. Szabott összege volt a bordélyházak, mulatók gyors engedélyeztetésének, és néha a rendőrök is beálltak zsarolni a a fizetni nem hajlandó tulajdonosokat, vagy erőszakkal segítettek "elkeríteni" az éjjeli razziákon elfogott munkásnőket, cselédlányokat, bolti eladókat.

Még nagyobb hasznot jelentett számukra a nemzetközi lánykereskedelem támogatása: ekkor indult meg a magyar lányok tömeges kiszállítása a Balkán át Dél-Amerika felé.

A rendőrfőkapitány - Thaisz Elek - bukása után elkezdik szabályozni a prostitúciót. Az 1900-as évek elején már csak 12 nyilvánosház működött a városban 200-300 nővel. Az 1907-es erkölcsrendészeti szabályrendelet bevezette az igazolványos kéjnő fogalmát. Ezeknek a lányoknak rendes, bejelentett foglalkozásuk is lehetett - főleg manikűrösök, fodrászok, pincérlányok voltak - és a bárcás prostiktól eltérően lakásukat szabadon változtathatták, de kötelező volt számukra a rendszeres orvosi vizsgálat.

 

Bankrablók, csalók és szélhámosok

A század vége felé a falusias jellegű testi sértések, rablások, gyilkosságok mellett megjelennek a nagyvárosra jellemző bűntípusok is. Például a bankrablás és kasszafúrás. Az első budapesti bankrablás Újpesten történt, ma már elég nevetséges módon: két álszakállas rabló fél órán át cipelte ki a pénzeszsákokat egy konflisba, mellyel aztán Gödöllő felé távoztak. Persze hamarosan elfogták őket.

A század vége felé elszaporodtak a csalók és szélhámosok is. Ők már kicsit fifikásabbak voltak: gondosan koreografált utcai jelenetben sóztak rá gyanútlan balekokra értéktelen zálogcédulát, hamis ékszert, kedvezményes vasúti jegyet. De voltak csalók, akik nagyobb tételben játszottak, ők kereskedőkre csaptak le szívesen. Szépen kerestek az álkoldusok is. Volt olyan, aki egy szép mátyásföldi villát és 110 ezer koronát hagyott végül úriasszony lányára és diplomás fiára.

Különösen szomorú vonása volt a budapesti bűnözésnek a gyerekbűnözés rohamos elterjedése. Azokban a munkáscsaládokban, ahol az anya és a nagyobb gyerek is kenyérkeresővé vált, a kicsik egész napra az utcára kerültek felügyelet nélkül. Így aztán nem meglepő, hogy 1907 tájékán csak a VII. kerületben 38 kiskorú prostituáltat csípett el a razzia, hogy Újpesten 10-12 éves kislányok sírokat fosztogattak. 1908-ra a főváros kénytelen volt gyerekbíróságokat szervezni.

 

A rendőrség és a sajtó

A rendőrség a századforduló tájékán már egyre sűrűbben működött együtt a sajtóval: a budapesti nagy polgári lapok rendőri tudósítói szabadon járhattak be a Főkapitányságra, állandó tájékoztatást kaptak a nyomozásokról, és a nyilvánosság biztosításával jelentős segítséget adtak a nyomozáshoz. Ugyanakkor hozzájárultak a rendőri tevékenység népszerűsítéséhez, és javítottak a rendőrség hírnevén. Jellemző például, hogy a budapesti rendőrség nem egy későbbi nagy hírű bűnügyi vezetője, a rendőri tudósítói pályáról lépett át a rendőrség kötelékébe.

Forrás: Vörös Károly: Hétköznapok a polgári Magyarországon

Készülj velem az emelt töri érettségire!