A zsidó családok titokzatos világa

A zsidó családok összetartása és szolidaritása közismert. Számukra a család az a megtartó erő, ami évszázadok óta ellensúlyozza a társadalmi elfogadottság hiányát. A többségi társadalom számára azonban egy zsidó család élete mindig egy kicsit rejtélyes és titokzatos. Kukkantsunk hát be a két világháború közötti magyar zsidók családi életébe!

zsido_par.jpgForrás: fortepan

Családi összetartás

 

A vallásos zsidók számára a család volt a hitélet legfontosabb közössége. Minden péntek este együtt ünnepelte a család a sabbathot, és együtt ülték  meg a pészah legjelentősebb szertartását, a szédert is. Bár a nem vallásos zsidó családok életéből kikoptak a vallásos ünnepek, de a család szoros összetartása itt is megmaradt. Gyakran előfordult, hogy azokat a gyerekeket, akiket a numerus clausus korlátozásai miatt itthon nem vettek fel az egyetemre, a szülők a rokonság segítségével tudták külföldön taníttatni. A családi összetartás támogatta a csődbe jutott vagy eleve szegény hozzátartozókat, taníttatták azok gyerekeit. Gyakran az árván maradt rokon gyerekek felnevelését és kiházasítását is a módosabb családtagok vállalták. A távoli vidékeken, akár külföldön élő rokonokkal is szoros kapcsolatot ápoltak, ami különösen jól jött az üzleti életben. Közismertek a zsidó családi vállalkozások, amelyek nemegyszer országhatárokon is átnyúltak. Weiss Manfréd például még a végrendeletébe is belefoglalta intelmét: "cselekedjen mindig egy mindenkiért és mindenki egyért örömben és bánatban."

 

Tisztaság és egészség

 

A zsidó vallás számtalan tisztasági előírást tartalmaz. Például a rendszeres kézmosás vagy a mikve (fürdő) használatát, vagy a kóser háztartásban a vértelen és friss hús fogyasztását. A mikve használata elsősorban a nők számára volt kötelező a havi vérzés elmúlta után, de péntekenként és az ünnepek előtt a vallásos férfiak is használták a fürdőt. Bár a XIX. század végétől az egész országban javult a higiénia, az országos átlaghoz képest nagyobb számban volt a zsidók lakásaiban fürdőszoba. Azok a pesti zsidók pedig, akiknek a lakásából hiányzott a fürdőkád, gyakran látogatták a Dohány utcában működő Hungária fürdő részlegeit. Talán a vallási előírásoknak köszönhető, hogy az országos átlaghoz képest kisebb volt a zsidó családokban a csecsemőhalandóság és az alkoholizmus is.

zsido_eskuvo.jpgForrás: fortepan

Házasság

 

A Hegedűs a háztetőn című darabból jól ismerjük a zsidó házasságközvetítő (sadchen) alakját. A XIX. században a vallásos ortodox és hászid családok még gyakran éltek a szolgálataival. A zsidó vallás szigorú előírásai, a hagyományos életvitelük nem sok lehetőséget adott a fiataloknak az ismerkedésre. A falusi vallásos zsidók házasodását tovább nehezítette, hogy egy-egy faluban többnyire csak egy-két zsidó család lakott. Így aztán nagy segítséget jelentett nekik a házasságközvetítő. A házasságról mindig a szülők állapodtak meg egymással, és írásba foglalták a tervezett frigy feltételeit: a kelengyét, a hozományt és a büntetéspénzt, ha a vőlegényjelölt visszalép a házasságtól. Nagyon sok közösségben létezett kiházasító egylet, ami magára vállalta a szegény zsidó lányok kelengyével való ellátását.

Míg a XIX. század végén a fiatalok már a 20. évük betöltése előtt házasodtak, a XX. század elejére az egyre tovább tartó iskoláztatásuk miatt a zsidók házasodási életkora az össznépesség átlaga fölé emelkedett. 1930-ban például a zsidó férfiak 30-39 éves koruk körül házasodtak, míg a teljes lakosság körében inkább a 20-24 éves kor volt a jellemző. A rituális válás a vallásos zsidók körében egyáltalán nem volt könnyű, de lehetséges volt, sőt a XIX. század vége óta a polgári házasság felbontása is.

A hagyományos családmodell a zsidóknál is jellemző volt: a férj feladata volt a család anyagi ellátása, ami a vallásos zsidók esetében kiegészült azzal is, hogy további feladatuk volt a Tóra tanulmányozása, a vallásos ismeretek megszerzése, és a zsinagógában is az övék volt a fő szerep. (Sokat elárul, hogy a férfiak által naponta elmondott áldás egyik sora így szól: "Áldott légy Úristen, hogy nem teremtettél nőnek.") A feleség feladata pedig  - akár a keresztény családokban - a háztartást vezetése, a gyerekek nevelése volt. Vallásos zsidó családban az asszony kóser háztartást vezetett, és előkészítette az ünnepek (sabbat, széder, hanuka) kellékeit, speciális ételeket készített. A nők élettere a családi otthon volt, vagy ha a szükség úgy kívánta, akkor besegíthettek a házukkal egy épületben lévő boltban. Ez a fajta feladatmegosztás az asszimilált, vallásukat nem tartó zsidó családokra is nagyon sokáig jellemző volt. Változást az hozott, hogy 1895-től az érettségi után nők is beiratkozhattak bizonyos egyetemi karokra, és nem egy városi zsidó nő élt a lehetősséggel, és hivatást választott.  A középosztályhoz tartozó zsidó nők többsége azonban általában 3-4 elemit végzett, de otthon tanult nyelveket és zenét, fellépett jótékony célú hangversenyeken, sokat olvasott és rengeteget levelezett más városokban élő rokonaival, barátnőivel - gondosan ügyelve a stílusára.

 

Így ünnepeltek a zsidók

 

A vallásos zsidók otthoni életét elsősorban a Tóra törvényei szabályozták: imák, böjtök, szokások. Az ünnepeik közül azonban feltűnően hiányzik a névnapok megtartása. Érdekes módon még a vallásukat elhagyó zsidók sem igen ünnepelték ezt. Ezzel szemben viszont a születésnapokat igen nagy becsben tartották, és nagy fontosságot tulajdonítottak az ünneplésének. A legtöbb asszimilálódott vagy vallástalan zsidó megünnepelte a keresztény társadalom ünnepeit: a Mikulást, a karácsonyt, a szilvesztert, sőt még a húsvéti locsolkodás szokását is átvették. Amikor beköszöntött a karácsony, bejglit sütöttek, karácsonyfát állították, és megajándékozták egymást.

zsinagoga.jpg

Tanulni, tanulni, tanulni

 

A tanulás elképesztően fontos szerepet töltött be a zsidó családok életében. Még a szerény körülmények között élők is erejükön felül taníttatták gyerekeiket. Ezt a magyar társadalom a zsidók egyik legfőbb jellegzetességének tartotta. És nem csak a fiaik, hanem a lányaik taníttatását is olyan komolyan vették, hogy a nők egyetemi tanulmányait lehetővé tevő határozat után a női hallgatók 48,6%-a zsidó volt (a fiú hallgatóknak "csak" az egyharmada). Ez még akkor is elképesztően magas arány, ha figyelembe vesszük, hogy a korabeli Pest lakosságának mindössze 23%-a volt zsidó.

A zsidó nagypolgári feleségek komoly művészetpártoló tevékenységet folytattak: estélyeket adtak otthonaikban, modern irodalmat, folyóiratokat olvastak, színházba jártak, festményeket vásároltak. A "modern zsidó nő" alakja szinte mítosszá vált, és úgy vonzotta a keresztény értelmiségit és írót mint a lámpa a lepkét. A XX. század eleji íróink, költőink jó részének vagy a szerelme, vagy a felesége értelmiségi zsidó nő volt. Gondoljunk csak Jókai és Nagy Bella házasságára, Krúdy Gyulának két felesége is zsidó asszony volt. Aztán ott van Tóth Árpád szerelme, Lichtmann Anna iránt, Kosztolányi házassága Harmos Ilonával, Ady viszonya Brüll Adéllal, József Attila szerelme Vágó Márta iránt, és kapcsolata Szántó Judittal. Ezeknek a zsidó nőknek a többsége nem volt vallásos, magát értelmiségi magyar nőnek tartotta. Ezek a hölgyek elvetették azokat az elavult társadalmi konvenciókat, amelyeket a hasonló anyagi helyzetű keresztény nőtársaik betartottak. Persze az is elképzelhető volt, hogy a magyar írók, költők zsidó nők iránti vonzalmában benne volt az is, hogy a magyar társadalom a zsidókat "másoknak" tartotta, még akkor is, ha azok minden erejükkel asszimilálódni törekedtek. Ez a másság pedig izgalmasság, egzotikusan vonzóvá tette ezeket a hölgyeket.

Készülj velem az emelt töri érettségire!

Címkék: zsidók, 20. század