A plázák világában nehéz elképzelni, hogy mekkora változást hozott az emberek életében, amikor a kisboltok és bazárok mellett megjelentek az első áruházak Pesten. A kortársak számára az áruház csillogó-villogó világa a mennyországnak számított, és még azt is feledtette a vásárlókkal, hogy itt nem lehetett többé alkudni, és a frissen vásárolt konfekcióruha a másnapi színházi előadáson visszaköszönhetett a szomszéd páholyból.

Forrás: www.lotzterem.hu

Aki látta a Mr. Selfridge című filmet, ami az egyik első londoni áruház születéséről szól, annak lehet némi fogalma arról, hogyan nézett ki egy 20. század eleji áruház. Pompa, csillogás, korábban elképzelhetetlen áruválaszték egy helyen. Halkan surranó udvarias eladók, lakószobára emlékeztető "próbafülkék", gyönyörű csillárok, csillogó vitrinek, luxustermékek. Nos, ilyen volt egy londoni vagy párizsi áruház. Ehhez képest a pesti áruházak kicsit megkésve és jóval szerényebb körülmények között jöttek létre, és nem is ugyanazt a középosztályt, hanem inkább a kispolgárság igényeit kezdték el kiszolgálni. Merthogy az arisztokratáink továbbra is Bécsbe jártak vásárolni, saját varrónővel varratták az egyedi, luxuskivitelű ruhatárukat, és még véletlenül sem merült fel bennük, hogy a pesti polgárral vegyülve betegyék a lábukat egy áruházba.

Holzer Simon Divatháza

Az első igazi pesti áruházat 1896-ban nyitotta Holzer Simon a Kossuth Lajos utca 9-ben, és női- és gyermekruhákat árusítottak. Az áruház a névadó család kicsiny szabóságából nőtt nagyra. Persze a szabóság képtelen lett volna akkora tőkét kitermelni, ami elegendő lett volna egy új, modern áruház megépítéséhez. Az történt, hogy a fővárosi tanács az Erzsébet tér építése miatt kisajátította a család itt álló épületét, és a kárpótlásként adott pénz már elegendő volt az áruház megnyitására. Az új bolt nem csak a szokatlanul nagy méretével érdemelte ki az áruház nevet, hanem azzal is, hogy választékos berendezése volt, óriási árukínálata (csak készruház lehetett kapni, amit az üzletben 600-800 szabó állított elő), hanem gyönyörű enteriőrje is. A belső tér a korabeli nagypolgári lakás szalonjait idézte, és itt működött az első nyilvános telefon is. Nyilvánvaló volt, hogy Holzer a módos középosztályt célozta meg, ami azért is volt érdekes, mert a századfordulón a felső rétegek nőtagjai rangon alulinak találták a konfekcióméretet, és exkluzív szalonokban varratták a toalettjeiket.

Holzer boltja nyugati értelemben valójában nem számított igazi áruháznak, hiszen nem volt teljes az árukínálata, így tulajdonosai inkább a Divatház névvel illették. Az első, valóban áruháznak számító üzlet az 1911-ben nyíló Párisi Áruház volt.

A Párisi Áruház

A vállalkozás előzményei ezúttal is a 19. század végére nyúlnak vissza, amikor Goldberger Sámuel az akkori Kerepesi (ma Rákóczi úton) megnyitotta első üzletét. A fiatal Samu még inasként végigjárta Bécs, Berlin, Párizs áruházait, így volt konkrét elképzelése arról, hogy mit is szeretne megvalósítani. Már az első üzletét is áruháznak nevezte, annak ellenére, hogy az leginkább még egy bazárra hasonlított, de tényleg ez volt az első olyan bolt Pesten, ahol az ember valóban mindent megvásárolhatott egy helyen - és olcsón. Goldberger sikerének a titka az volt, hogy nagy tömegben, olcsón vásárolta az árukat, és így olcsón is tudta továbbadni. Sok kicsi pedig sokra megy. Sajnos néhány év működés után, 1903-ban leégett az áruház. A földszinten keletkezett zárlat, és ettől kezdett égni a bolt. Az emberek fent rekedtek az emeleteken, és a harmadikról, negyedikről ugrottak ki az utcára. Az eredmény: 14 halott, és maga Goldbergné is meghalt. Ferenc József személyesen látogatta meg a Rókus kórházban fekvő sérülteket. Goldberger azonban nem adta fel az álmát, és újabb áruházat nyitott. Ezúttal már a belvárosban, az Andrássy úton, az egykori terézvárosi kaszinó épületét vásárolta meg és alakíttatta át. Megőrizte azonban a dísztermét, a gyönyörű Lotz-termet. A  hétemeletesre bővült csodálatos szecessziós épület volt az ország első vasbetonvázas épülete, és csodájára jártak a fővárosiak. Goldberger 1911. március 3-án nagy szenzáció közepette nyitotta meg az áruháza.

A belépőket egy hatalmas, márványoszlopokkal tarkított belső tér fogadta, ahol öt emeletig lehetett fellátni. Az emeletekre aranyozott lépcsősor vitt fel, a lustábbak mehettek csodás, tükrös liftekkel is. A díszítőelemek jó része a Zsolnay gyárból került ki, és a nagy párkányokon hatalmas plakátok hirdették a termékeket. Az elképesztő mennyiségű árut 24 osztályon árusították. Tényleg volt itt minden: finom kelmék, csipkék, selyem, gramofon, "reform fűző" csipkével és selyemszalaggal. A lakberendezés megszállottjai válogathattak a díszszobrocskák, vázák, étkészletek között, de a háztartáshoz szükséges berendezéseket is meg lehetett vásárolni. Természetesen volt játék, illatszer- és papirosztály is. Aki belépett, úgy érezte, egy mesepalotába érkezett. Az egészet Goldberger azzal koronázta meg, hogy a tetőteraszra fákkal, padokkal ellátott sétálóteret létesített egy 400 fős étteremmel, télen pedig jégpályával. Okulva az előző áruháza tűzesetéből, a főváros egyik legmodernebb tűzvédelmi rendszerét szereltette fel.

A Corvin Áruház

A harmadik igazán sikeres nagyáruház 1926-ben jött létre Corvin Áruház néven. A többnyire német részvényesekből álló társaság megvásárolta az egykori Nemzeti Színház melletti telket, és új épületet emelt rajta. Az ötemeletes új áruház lett Pest legnagyobb, és a nyugatiakhoz leginkább hasonlító áruháza. Fénykorában 40 áruházi osztályon 666 eladó dolgozott, és ezen felül voltak még a varrónők és a technikai személyzet. Az áruház saját éttermet, büfét, utazási irodát, vasúti és színházi jegypénztárat is üzemeltetett. Annyira szép, látványos és modern volt az épület, hogy sokan csak nézelődni tértek be. Így egy idő után a Corvin kénytelen volt bevezetni, hogy belépődíjat szedtek a mozgólépcső használatáért, mert az újdonságot rengetegen szerették volna pusztán szórakozásból kipróbálni.

Reklám és marketing

Az áruházak nem csak a fővárosiakat célozták meg árukínálatukkal, hanem a vidékiekre is "lőttek". Vaskos áruházi katalógusok készültek, amelyeket kipostáztak azoknak, akik erre a célra megadták a címüket. Sőt, létezett amolyan kezdetleges "hírlevél-rendszer" is, csak akkoriban még papír levelezőlapokat küldtek szét, és megkérték a címzetteket, hogy adják meg azon ismerőseik nevét, címét, akiket érdekelhet a vaskos áruházi katalógus. A katalógus alapján aztán lehetett rendelni, az árház pedig csomagokban küldte el nekik a kívánt árut. Karácsony tájékán a legtöbb áruház elképesztő forgalmat bonyolított - a kis üzletek nagy szomorúságára. Ők ugyanis nem bírták a versenyt a nagyáruházak olcsó áraival, és többször is panasszal éltek a tisztességtelen verseny miatt. Ezért aztán 1933-ban törvény kezdte szabályozni a marketing tevékenységet. Például az üzletek évente csak kétszer rendezhettek kiárusítást. De a bolttulajdonosok azért is beperelték a Corvin áruházat, mert 1932-ben a napilapokban hirdetést tettek közé. Ebben azt ígérték, hogy sorsolás útján kiválasztanak egy vásárlót, aki utólag visszakapja az áruházban elköltött pénzét. A bíróság a Corvint eltiltotta az akció megismétlésétől, és pénzbírsággal sújtotta, és azzal indokolta, hogy az ajándékozás megengedhetetlen versenyeszköz.

Az áruházak fénykora a húszas évekre esett. A gazdasági válság azért őket is megtépázta, a többség kénytelen volt leszállítani az árait, és olcsó tömegtermékeket árusítani. A halálukat pedig az 1945 után bekövetkező államosítások okozták. Az állami áruházzá alakuló üzletek persze ismét megnyitottak, de az egykori fény és csillogás soha többé nem tért vissza.