A középkori szentatyák egy része csak nevében volt szent. Az életük menete azonban igen távol állt attól a szentségtől, amit a szószékről hirdettek.

A hullazsinat

Gyakran már a pápává váláshoz is mindenféle gazságokat kellett elkövetni. Így járt el Formosus portói püspök is, aki hosszú évek küzdelmei után 891-ben tehette fejére a pápai tiarát. Ebben óriási segítségére voltak a spalatóiak, akik hathatósan támogatták őt terveiben. Csakhogy az új szentatya nem szeretett hálásnak lenni, és függetleníteni akarta magát a támogatóitól, így szövetkezett a spalatóiak ellenségével, Arnulf német királlyal. Isten nem ver bottal, a hálátlan pápa csak öt évig élvezhette a pápaságot: 896-ban eltávozott a mennyei világba. A spalatóiak viszont annyira haragudtak rá, hogy holtában sem hagyták nyugodni. A bosszúban az általuk pápává segített VI. István lett az eszközük, aki a 8-9 hónapja halott Formosus testét kiásatta, és a zsinat elé citálta. A már oszló hullát teljes főpapi ornátusban felültették a pápai trónra, és megkezdték a szabályos bírósági eljárást. Vádbeszédek, védőbeszéd, a halotthoz kérdéseket intéztek, felszólították őt a védekezésre. Mivel a vádlott nem volt abban az állapotban, hogy megvédhesse magát, nem nehéz kitalálni: bűnösnek találták és elítélték. Büntetésként megfosztották papi címétől, főpapi ruhájától, és levágták jobb keze néhány ujját, mivel ezekkel esküdött hamisan. Ezek után mivel gonosztevőnek nyilvánították, bűnözőknek kijáró módon szenteletlen földbe temették. István pápa valahogy ettől sem tudott megnyugodni, és nem sokkal később ismét kiásták szerencsétlen Formosus tetemét, majd a Tiberisbe dobták.

Azért tegyük hozzá, hogy VI. István pápa sem élvezhette sokáig a pápaság örömeit: alig egy évi regnálás után egy lázadás börtönbe juttatta, ahol hamarosan gyilkosság áldozata lett.

Johanna, a női pápa

A történet olyannyira skandallum, hogy a katolikus egyház még ma is tagadja, hogy megesett az a szégyen, hogy 853-ban egy nőt választottak pápává VIII. János néven. A sztori lényege, hogy a Németországban angol szülőktől született Johanna úgy ítélte meg, hogy nőként nem tud olyan jól boldogulni mint férfiként, ezért fiúnak hazudva magát belépett a bencés rendbe Johannes Anglicus néven. Mivel a szerzetesi csuha pompásan eltakarja az idomokat, kilétét mindvégig titokban tudta tartani, és szépen haladt felfelé a katolikus egyház szamárlétráján egészen a pápai trónig. Már három éve pápa volt, amikor állítólag egy körmenet során törtek rá a szülési fájdalmak, és megszülte gyermekét. A feldühödött tömeg egyes verziók szerint helyben megkövezte, más változat szerint a lovára kötözve húzta végig Róma utcáin.

A történettel az a probléma, hogy a katolikus egyház a mai napig cáfolja a női pápa létezését. Azt állítják, hogy ezt a pletykát a protestáns egyházak találták ki a reformáció idején, hogy bemocskolják vele a katolikus egyházat, és aláássák a pápaság intézményét. Egyháztörténészek is sokat foglalkoznak a témával. Vannak, akik azt állítják, hogy kizárható a protestánsok kitalációja, hiszen a katolikus egyház a 16. századig elfogadta VIII. János női mivoltát, azóta viszont tagadják ezt a tényt. Még érdekesebb, hogy az egyházfőt a cáfolatok ellenére sem törölték a pápák sorából, és a szentatyákat őt is figyelembe véve számozzák.

A történetet látszik alátámasztani az is, hogy a lateráni Szent János bazilikában mutogatnak egy pápai trónt, aminek lyukas a közepe. Ezzel ellenőrizték a pápa nemét, hogy elkerüljék a hasonló botrányt. Mások szerint a szerkezetre azért volt szükség, hogy elkerüljék azt, hogy herélt vagy körülmetélt (zsidó) férfi kerüljön Szent Péter trónjára. A vizsgálatot rendszerint egy segédlelkész végezte, aki „habet” (Van neki!) kijelentésével megerősítette, hogy megfelelő nemű embert választottak pápává.

Pápai orgia

Rodrigo Borgia, aki VI. Sándor pápa néven került Szent Péter trónjára, minden képzeletet felülmúló botrányairól volt híres. Azon már szinte fenn sem akadunk, hogy úgy igyekezett megszilárdítani a családja hatalmát, hogy gyerekeit igyekezett minél előkelőbben kiházasítani, majd felruházta őket a bíborosi címmel. Lucrezia lányát politikai okokból háromszor házasította meg.

De amivel vezeti a botránykrónikák toplistáját, az inkább a „gesztenyék lakomája” néven elhíresült incidens. A szentatya állítólag egy lakomára meghívott 50 kurtizánt. A nők a vacsora után táncolni kezdtek a vendégeikkel. Eleinte ruhában, később anélkül. A lakoma egy emelkedett pillanatában aztán a gyertyákat letették a földre, gesztenyével szórták be a padlót, és négykézláb folytatták vonaglásukat, miközben felszedegették a gesztenyéket. A kurtizánokkal legügyesebben táncoló vendégeknek még díjakat is adtak! Mivel a történtekről kortárs feljegyzések maradtak fenn, ezt a botrányt a katolikus egyház nem tudja cáfolni.