Szuper, hogy munkaszüneti nap van hétfőn, de miért is? Mit ünneplünk pünkösdkor? Talán ez a legmostohább keresztény ünnep, és erről tudunk a legkevesebbet. Pedig igen fontos nap: a keresztény egyház születésnapja.

Shavout, a zsidó ünnep

A történet a keresztény egyházak előtti időszakra nyúlik vissza, igazából egy zsidó ünnep volt eredetileg. Úgy hívták, hogy shavuot, ami hetet jelent. A peszahtól (zsidó húsvét) számított hét hétvégét, egészen pontosan ötven napot jelent. A zsidók a Tóra átadását ünneplik ezen a napon, azt az eseményt, amikor Isten a Sínai hegyen átadta Mózesnek a tízparancsolatot. Ez alatt a hét hét alatt a zsidók megtisztítják a lelküket az egyiptomi fogság alatt ejtett sebektől, hogy szövetséget kössenek Istennel a Tóra elfogadása által.  Az idők folyamán ezeken a napokon ünnepelték az aratást is. A házakat, lakásokat, a zsinagógát virágokkal, gyümölcsökkel díszítik fel. Nagyon sok zsinagógában ezen a napon olvassák fel Ruth könyvét, hiszen a történet aratás idején játszódik. Amikor még állt a jeruzsálemi templom, ezen az ünnepen mutatták be az új kenyeret, és ettek belőle először. Az ünnepre a nép a fővárosba zarándokolt. Már ekkor is feldíszítették a templomot virágokkal, sőt még az állatokat is. Az ünnep záró eseményén (aceret) a szabadságot ünnepelték, mert úgy gondolták, ekkor vált teljesen szabaddá a nép az egyiptomi fogságból. Tulajdonképpen a zsidó nép születését ünnepelték, mert a Tóra átadása révén lettek Isten választott népévé.

A Szentlélek kiáradása

Jézus a húsvéti feltámadása után megjelent a tanítványoknak, akik halálra rémültek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak. Jézus azonban megmutatta nekik a sebeket a lábán és a kezén, és velük evett, hogy lássák: valóban hús-vér testben támadt fel. A következő negyven napban velük volt, és mennybemenetele előtt azt kérte tanítványaitól, hogy maradjanak Jeruzsálemben: „Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottatok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.”

Jézus menybemenetele után a tanítványok tehát visszatértek Jeruzsálembe, és mivel valamennyien zsidók voltak, teljesen természetes volt számukra, hogy megünneplik shavout, vagyis az aratás ünnepét. „Amikor pedig eljött pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni.” „Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galielából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén?”

Ekkor Péter lép a tömeg elé, és az apostolok szószólójaként megmagyarázza a tömegnek a történteket. Elmondja, hogy a társai nem részegek, hiszen ehhez még korán van. Az történt, hogy az a názáreti Jézus, akit korábban megfeszítettek, feltámadt, felment a mennybe, és most a megígért Szentlelket árasztotta ki rájuk. Ezen a napon mintegy háromezren keresztelkedtek meg, és csatlakoztak a Jézusban hívők közösségéhez. Belőlük formálódik az első keresztény gyülekezet. Az apostolok ezekben a korai hetekben, hónapokban még ugyanúgy eljártak a Templomba, és ott tanították a tömeget. Egészen addig, amíg a zsidóknak szemet nem szúr az új tanítás, és el nem fogják Pétert és Jánost. De ez már egy másik történet.

Ha belegondolunk, pünkösd tulajdonképpen az új egyház születésének ünnepe.

Az ünnep kialakulása

A keresztény egyház már igen korán elrendelte pünkösd ünnepét. 305-ben egy püspöki szinódus határozott úgy, hogy ünneppé teszik ezt az eseményt. A 325-ös niceai zsinaton pedig meghatározták pünkösd időpontját: a húsvét utáni ötvenedik napon kell ünnepelni. Mivel húsvét mozgóünnep – minden évben az első tavaszi holdtölte utáni első vasárnapon ünnepeljük -, ezért pünkösd is mozgóünneppé vált.

Pünkösdkor a templomok liturgikus színe a piros, ami a Szentlélek lángját jelképezi. Piros oltárterítőt tesznek fel, és a papok, (evangélikus) lelkészek is piros stólát használnak ezen az ünnepen.

A magyar néphagyományban a pünkösd ünneplésébe pogány elemek is becsúsztak. Jellegzetes népszokás ilyenkor a pünkösdölés, a pünkösdi király- és királynéválasztás, valamint a májusfa-állítás vagy - kidöntés. Számos helyen hagyományosan búcsút rendeznek pünkösd napjaiban, s különböző közösségi programokkal várják az ünneplőket.

A pünkösdi király

Hazánkban a középkor óta szokás volt pünkösdkor pünkösdi királyt választani. A cím elnyeréséért a fiatal fiúk különféle ügyességi próbákon mérték össze az erejüket. A győztest aztán királlyá koronázták, sőt a Dunántúlon a 19. században az volt a szokás, hogy a király papírálarcot, papírkoronát kapott, kardot viselt, a mellén pedig mindenféle érdemrendet Ezután egy gebére ültették, és álarcos udvartartása kíséretében végigvonult a falun. A menetet aztán a falu népe mindenfélével megdobálhatta: repült ilyenkor a sok törött tál, a hamuval töltött fazék a király felé. Az ünnepséget este egy bál zárta, amelyen a pünkösdi király volt a bálgazda. Egyes helyeken a pünkösdi király uralma hajnalban véget is ért, míg más helyeken egy évig különféle kiváltságok illették a legényt. Például ha betért a kocsmába, a lányok virágkoszorút tettek a fejére, egyes helyeken minden lakodalomra hivatalos volt, sőt a község számlájára ingyen ihatott a kocsmában.

Egy azonban biztos: uralma csak korlátozott ideig tartott, ezért kapcsolódik a pünkösdi királysághoz az uralom mulandóságának jelentése.

Állítólag Ferenc Józsefet eredetileg pünkösdkor akarták a kiegyezés után magyar királlyá koronázni, de valakinek még hirtelen eszébe jutott ez a furcsa magyar népszokás, és másik napra időzítették az eseményt.

A csíksomlyói búcsú

Sajátos székely hagyomány Csíksomlyón pünkösdkor búcsút tartani. Csíksomlyó már a 15. században is búcsújáró hely volt, a székelyek körében komoly kultusza volt Szűz Máriának. Igazán népszerűvé azonban a 16. században vált ez az ünnep, ugyanis 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem arra akarta kényszeríteni a katolikus székelyeket, hogy térjenek át az unitárius vallásra. Mivel a nyakas nép erre nem volt hajlandó, a fejedelem fegyverrel támadt rájuk. A Csíksomlyón összegyűlt székelyek a pünkösd előtti szombaton Szűz Mária segítségéért fohászkodtak, és másnap legyőzték a fejedelem hadait. A csata után megfogadták, hogy ettől kezdve minden évben elzarándokolnak a kegyhelyre, és hálát adnak a győzelemért. Szavatartó nép a székely, így aztán azóta is ünneplik a csíksomlyói búcsút.