Erzsébet királyné rendhagyó egyéniség volt: nagyon más mint amit a korabeli uralkodóktól elvártak. A szabadságra vágyó császárné folyamatosan beleütközött a Habsburg udvarban uralkodó szigorú előírásokba és anyósa akaratába. Sok mindent tudunk már róla, rengeteg könyv, film, regény foglalkozik az életével. Mégis mindig akad egy-két érdekesség, ami még közelebb hozhatja őt hozzánk.

1. A családi háttér

Bár az Erzsébet életéről szóló híres filmklasszikus úgy mutatja be a későbbi császárné gyerekkorát mint a boldogság fényes szigetét, azért ez korántsem a valóság. A szülei igen rossz házasságban éltek, és egyáltalán nem illettek egymáshoz. A családi légkört az állandó veszekedések jellemezték, és apja ha csak tehette, elmenekült otthonról. Ha mégis a híres possenhofeni családi kastélyban tartózkodott, akkor szigorúan ragaszkodott hozzá, hogy délidőben ne szóljanak hozzá, és ez a feleségére és a gyerekeire is vonatkozott. Ha a mücheni palotájukban tartózkodott, akkor pedig a két házasságon kívül született lányával étkezett. A felesége, Ludovika igyekezett hat évtizeden át elviselni ezt a szerencsétlen házasságot. Mindezek ismeretében nem csoda, hogy a lányuknak, Erzsébetnek nem volt túl jó véleménye a házasságról. Erre a vélekedésre pedig az anyja jócskán rásegített azzal, hogy folyton ezt mondogatta: "Akkor magányos az ember igazán, ha férjnél van."

De Erzsébet otthonról hozta a természet iránti szeretetét is: anyjával és testvéreivel gyakran kirándultak a környékbeli hegyekbe. Liberális szellemiségét is a családi neveltetésből eredeztethetjük: a korabeli szokásoktól eltérően Ludovika egyáltalán nem ragaszkodott ahhoz, hogy gyermekeit szigorú vallásosságra nevelje. Az apja nem avatkozott bele felesége gyereknevelésébe, ám másodszülött lányával, Erzsébettel meglehetősen sokat foglalkozott, és a lovak iránti szenvedélyét lányába is beleoltotta. Olyannyira,  hogy a kislány már tízévesen kiváló lovasnak számított, és később, császárnéként is kiváltotta a férfiak tiszteletét a bátorságával és a kitűnő lovaglási képességével. Nem csoda hát, hogy ezzel a háttérrel Erzsébet egyáltalán nem tudott beilleszkedni a bécsi udvar merev szokásai közé.

2. A szegény rokon, akit megszóltak Bécsben

Bár Ludovika, Erzsébet anyja és Zsófia, Ferenc József anyja testvérek voltak, a két lány életkörülményei és életfelfogása olyan távol állt egymástól mint Makó Jeruzsálemtől. Amikor kiderült, hogy az ifjú császár beleszeretett unokatestvérébe, akkor a család nagyon gyorsan cselekedett, és egy héten belül megtartották az eljegyzést, majd hamarosan megkötötték a házassági szerződést is. Ebből kiderült, hogy a szegény rokonlánynak a család alig tudott hozományt adni, ezt a vőlegény (a császár) családja pótolta ki bőségesen. Ennek híre elterjedt a bécsi arisztokrata körökben is, és a bécsi hölgyek a nyelvüket köszörülték a szegény bajor hercegnőn. A fiatal, 16 éves hercegnő sorsát tovább nehezítette, hogy az udvari körökhöz tartozó hölgyekhez képest meglehetősen tanulatlannak számított, így Zsófia, a jövendő anyósa nevezte ki mellé az udvartartást, és ő maga is szemmel tartotta jövendő menyét. És folyton kritizálta. Először is meg kellett tanulnia franciául, majd olaszul, és a nyájas társalgás művészetét is el kellett sajátítania. A császárnétól akkoriban elvárták, hogy az udvari fogadásokon, ahol az alattvalókat bemutatták a császári párnak, megfelelő kérdéseket tegyen fel az elé járuló embereknek. Erzsébet ifjú császárnéként annyira szorongott ezeken az alkalmakon, hogy senkihez sem szólt, miközben sorra bemutatták neki az udvar hölgyeit. Viktória angol királyné lánya, Viktória porosz trónörökösné így írt anyjának az ifjú császárnéról: "Nagyon riadt és félszeg, keveset beszél. Roppant nehéz társalgást kezdeni vele, mert úgy látszik, igen keveset tud, és csekély az érdeklődése. Énekelni nem énekel, zongorázni nem zongorázik, rajzolni nem rajzol, és alig beszél a gyermekeiről." Ha a sorok között tudunk olvasni, akkor a lényeg: szép, de buta. (Valójában egyáltalán nem volt ostoba és műveletlen!) Persze a pletykák hozzá is eljutottak, és egyáltalán nem segítették őt abban, hogy felülemelkedjen a szorongásain.

Forrs: life.hu

3. A császári pár nászéjszakája

Az esküvőhöz tartozó fényes ünnepségek igencsak kimerítették az ifjú párt. A templomi ceremónia után következett az udvari fogadás, ahol a birodalmi arisztokrácia főembereit mutatták be az ifjú császárnénak, majd ezután jött a vacsora este 10 és 11 között a szokásos szertartásossággal. Nem csoda, hogy ezek után az ifjú párnak az első éjszakán nem sikerült elhálnia a házasságot a két anya nagy csalódására, akik már másnap reggel ott tüsténkedtek a szobájukban, és alaposan kikérdezték őket a történtekről. A dolog persze nem maradt titokban, és hamarosan már az egész udvar a sikertelen nászéjszakáról beszélt. Erzsébet, akit úgy neveltek, hogy férfi és nő között az ágyban iszonyú dolgok történnek, majd elsüllyedt szégyenében. Végül a harmadik éjszaka történt meg a dolog, és az ifjú feleség annyira szégyellte magát a házasság elhálása miatt, hogy másnap nem akart az anyósához menni reggelizni. Később így mesélte el a történteket Festetics Máriának: "A császár annyira megszokta az engedelmességet, hogy ebbe is beletörődött. Nekem azonban ez szörnyű volt. Az ő kedvéért mégis odamentem." Ferenc Józsefnek nem volt ideje nászútra vinni a feleségét, mert a nemzetközi helyzet munkát adott az ifjú császárnak. Amíg Ferenc József dolgozott, feleségét az anyja, Zsófia kezdte az udvari szabályokra tanítgatni, és a menye minden megnyilvánulásában talált valami kivetnivalót.

4. Ferenc József hűtlenkedései

Erzsébet egészen hamar várandós lett, és gyors egymásutánban szült három gyereket. Mivel a terhesség alatt valószínűleg vonakodott teljesíteni házastársi kötelességeit, ezért Ferenc József feltehetően másutt kárpótolta magát. A készséges udvaroncok megrendelésre szállították a hölgyeket. Azonban Erzsébet a korban szokásostól eltérően nem tudott szemet hunyni császári férje hűtlenkedései felett, és ekkor kezdődtek meg hosszú és gyakori utazásai. Ekkoriban utazott el Madeirára is, ahová titokzatos betegsége kikúrálására utazott. Nem lehet pontosan tudni, hogy mi volt a baja, a hivatalos verzió szerint tüdőbajtól szenvedett. Madeira azonban nem az a hely volt, ahová a tüdőbajosokat küldték gyógyulni. A rossz nyelvek arról suttogtak, hogy Ferenc József nemi betegséggel fertőzte meg, és ez mindent megmagyarázna azzal kapcsolatban, hogy miért volt ennyire alázatos és megengedő renitens feleségével szemben. Erzsébetet állítólag higannyal is kezelték, amivel a szifilisz kezdeti stádiumában szokták kúrálni a betegeket. Ennek a pletykának azonban ellentmond, hogy nemi betegségre utaló tünetei később egyiküknek sem voltak.

Érdekes viszont, hogy menyire másként kezelte Erzsébet férje idősebb kori hűtlenkedéseit. Ferenc József élete második felében nyilvános kapcsolatot tartott fenn Schratt Katalin színésznővel, és ezt a viszonyt a császárné kifejezetten támogatta, sőt igazából ő hozta tető alá. A császár kamaszfiú módjára távolról rajongott a színésznőért, és mivel nem mert kezdeményezni, Erzsébet rendelt meg egy festményt a nőről. Schratt maga is megdöbbent, amikor behívták az udvarba, hogy modellt álljon a képhez, de mivel Erzsébet is jelen volt, felfogta, hogy a császárnénak nincs kifogása a viszony ellen. Ettől kezdve a színésznő rendszeresen bejárt a Burgba, gyakran együtt reggelizett a császári családdal és gyerekeikkel. Egyáltalán nem biztos, hogy Erzsébet mindezt kellemesnek találta, de megtette a férje kedvéért, így talán könnyebben felmentette magát a gyakori és hosszú utazások miatt. Már nem volt szerelmes, nem volt féltékeny, inkább segíteni akart a férjén. Mária Valériának meghagyta, hogy ha előbb halna meg mint Ferenc József, beszélje rá az apját, hogy vegye feleségül Schrattot. Az agg császár azonban Erzsébet halála után nem akarta hivatalossá tenni a viszonyát a színésznővel. Ennek ellenére viszonyuk a császár haláláig tartott.

Forrás: Rubicon 2017/1

Készülj velem az emelt töri érettségire!