A trianoni béke fájdalma olyan legendákat szült már az 1920-as években, amelyek a mai napig velünk élnek. Talán könnyebb elviselni a békediktátum igazságtalanságát, ha azt gondoljuk, hogy szabadkőműves összeesküvés áldozata lett a magyarság, esetleg Celemceau akart kitolni velünk, mert haragudott a házasságtörő menyére. Könnyebb a cseheket okolni, mert állítólag hajózhatónak hazudtak kicsiny patakokat, csak hogy a tudatlan szakértők a békekonferencián nekik ítéljenek bizonyos területeket. Csakhogy ez az egész mind legenda, és lehet, hogy itt az ideje, hogy szembenézzünk a tényekkel.

Ablonczy Balázs történész a Trianon legendák című kötetében sorra megcáfolja a fenti mítoszokat. Uutánajárt annak, honnan erednek ezek a legendák, és mi a valóság. Az általa vizsgált hiedelmek közül most csak ötöt mutatok be.

1. Még az aláírás helyét sem jól tudjuk

A magyar történeti szakirodalom a legtöbb esetben azt állítja, hogy a számunkra oly kedvezőtlen békét a versailles-i kastély hatalmas kertjében álló Kis-Trianon palotában írták alá, és rendszerint ennek az épületnek a képével illusztrálják az eseményt. A valóság azonban az, hogy a XV. Lajos által építtetett palotában egyszerűen nincs akkora terem, ahová a békét aláíró delegáció és a diplomaták mindannyian befértek volna. A korabeli francia lapok egyöntetűen azt állítják, hogy a magyar békeszerződést a Nagy-Trianon palota hatalmas Cotelle-csarnokában írták alá.

Nagy-Trianon palota

2. Clemenenceau azért tolt ki a magyarokkal, mert haragudott a magyar menyére

Tény, hogy a francia miniszterelnök fia egy magyar lányt, Michnay Idát vette feleségül, és az is tény, hogy házasságuk válással végződött, mert Ida megcsalta a férjét. Clemenceau azonban nem utálta meg a menyét, sőt a köztük zajló levelezés arról árulkodik, hogy a francia miniszterelnök nagyon is kedvelte Idát. A válás után a Clemenceau család nem vetette ki a magyar nőt a köreiből, Ida 101 éves korában a család franciaországi kastélyában halt meg. A francia miniszterelnököt szemmel láthatóan egyáltalán nem rendítette meg fia válása, és bár tény, hogy Clemenceau-nak óriási a felelőssége a békeszerződés megkötésében, azt egyáltalán nem a menye iránti ellenszenve motiválta. Ő sokkal inkább az általa helyesnek tartott elvek, stratégiai megfontolások mentén cselekedett, Franciaország érdekeit tartotta szem előtt, és inkább a német kérdés foglalkoztatta. A békekonferenciáról szóló emlékirataiban nem sok szót vesztegetett a magyarokra.

3. Cseh hazugságok a hajózható patakokról

Mivel a trianoni határok a legtöbb helyen nem a természeti akadályokat követik, a határok abszurditása, véletlenszerűnek tűnő volta motiválhatta a magyar közvéleményt arra, hogy a cseheket hamisítóknak tüntesse fel. A legenda úgy szól, hogy a csehek vékonyka patakokat hajózható folyóként tüntettek fel, hogy még több területet csikarjanak ki a békekonferenciától. Ehhez kapcsolódik az a vád is, hogy ezt könnyen elhitették az antanthatalmak hozzá nem értő, a helyi viszonyokat egyáltalán nem ismerő küldötteivel. A valóság azonban az, hogy a brit, francia és amerikai szakértők elég jól ismerték a Monarchiát, annak problémáit. Másrészt pedig a furcsa, irreálisnak tűnő határok mögött az utódállamok hadászati szempontjai voltak fontosak: a létfontosságú vasútvonalakat akarták maguknak megszerezni.

A hiedelmekkel ellentétben a valóság az, hogy a beterjesztett cseh memorandumok egyike sem tartalmazott az Ipoly vagy a Ronyva hajózhatóságára vonatkozó állításokat. Már csak azért sem tartalmazhattak ilyet, mert a csehek a határt ennél jóval délebbre képzelték el. Csakhogy az igényeiket az antant képviselői túlzottnak találták, így a mai határok meghúzásával a békekonferencia gyakorlatilag a magyaroknak "kedvezett".

4. Szabadkőműves összeesküvés

Az összeesküvés-elméletek hívei szerint a trianoni béke igazi felelősei a szabadkőművesek. Tény, hogy a radikálisan gondolkodó, egyházellenes páholytagok nem rokonszenveztek a klerikálisnak és reakciósnak tartott dualista rendszerrel, ám a 13 ezernyi szabadkőműves tagság nem rendelkezett olyan befolyással, hogy felbomlaszthatta volna az ötvenmilliós Monarchiát. Ráadásul a békekonferencia legfontosabb döntéshozói (Clemenceau, Poincare elnök) nem is voltak szabadkőművesek. Az összeesküvés-elmélet hívői egy 1917-es júniusi szabadkőműves-gyűlés jegyzőkönyvére is szoktak hivatkozni. Ezen a gyűlésen a testvérek néhány óra alatt homályos körvonalakban leírták, hogyan képzelik el a népek önrendelkezését a háború után, de szó sem volt benne a Monarchia felbomlasztásáról. A Monarchia felbomlása valójában a nagyhatalmak szándékai miatt következett be, nem azért, mert néhány szabadkőműves Párizsban így határozott.

5. A tudatlan szakértők elbántak a magyarokkal

A legenda úgy szól, hogy a konferencia szakértői híján voltak a földrajzi ismereteknek, titkos terveik voltak, ezért aztán jól elbántak a magyarokkal. A valóság az, hogy például a brit szakértők között több olyan is volt, aki jó magyar kapcsolatokkal rendelkezett, és elsősorban földrajztudósok, történészek voltak köztük, akik jól ismerték a térség problémáit. Az angolszász szakértők ráadásul határozott elképzelésekkel érkeztek a békekonferenciára, és a wilsoni elveknek jobban megfelelő, számunkra a trianoni határoknál sokkal méltányosabb terveik voltak.

Az is az igazsághoz tartozik, hogy a békekonferencia egy elképesztő propaganda-hadjártat és lobbitevékenység színtere volt, és az utódállamok képviselői mindent bevetettek ezen a téren. Magyarország azonban ebből teljesen kimaradt, mert az antant képviselői 1919 januárja és 1920 januárja között egyetlen magyar politikust sem engedtek beutazni Franciaországba. Ráadásul a szövetséges hatalmak ezen időszak egyetlen magyar kormányát sem ismerték el legitimnek, így nem is hívták meg őket a konferenciára. Így aztán nem volt senki, aki a magyar érdekek mellett lobbizott volna Párizsban. Ezzel szemben az utódállamok képviselői remek kapcsolatokat építettek, újságokat, újságírókat vásároltak meg, háttéralkukban hajlították maguk felé a döntéshozókat.

Forrás: Ablonczy Balázs: Trianon-legendák

Készülj velem az emelt töri érettségire!