A római polgárok szórakoztatásának fontos eleme volt a Colosseumban rendezett műsor, amelyben állatviadalokat, délben - pihenésként - kivégzéseket, délután pedig gladiátorjátékokat tekinthetett meg a nép. A műsor véres, brutális és kegyetlen volt: állatok és emberek százai haltak meg egy-egy ilyen napon.

Jegyek és napirend

A játékok idejét és menetrendjét falragaszokon hirdették. Ezekből kiderült, hogy ki rendezi az eseményt, hány gladiátor és vadállat szerepel majd. A pontos jegyárakat nem ismerjük, de az biztos, hogy a római plebs nagy része ezt nem tudta volna megfizetni, így a jótevő szerepében tetszelgő császárok rendszeresen ingyenjegyeket osztottak ki a körükben. A Colosseumban rendezett játékok különösen népszerűek voltak, mert lényegesen ritkábban tartottak gladiátorjátékokat mint kocsiversenyeket.

A colosseumbeli játékok napi programja a következőképpen nézett ki: reggel állatviadalokat tartottak, majd állathajszák következtek. Délben bűnözőket, szökött rabszolgákat, keresztényeket végeztek ki, délután pedig jött a nap fénypontja: a gladiátorviadal.

Állathajszák és viadalok

A délelőtti műsor az állatviadalokkal kezdődött. Hogy milyen állatok küzdenek majd meg egymással, és milyen párosításban, az rendszerint meglepetés volt. Gyakori volt a medve-bika párosítás, de a források említenek bika-elefánt , oroszlán-leopárd, orrszarvú-bölény küzdelmet is. A harcból győztesen kikerült állat sem számíthatott kegyelemre, vele a vadászok végeztek.

Az állatviadal után idomított állatokat küldtek az arénába: elefántok táncoltak, idomított leopárdok, tigrisek, medvék, vaddisznók mutattak be különféle mutatványokat. Előfordult az is, hogy nyulakat engedtek az arénába az idomított vadállatok közé, akik elkapták az áldozatukat, és úgy adták át őket gondozóiknak, hogy a nyulaknak nem esett semmi bajuk.

A délelőtti műsor utolsó része a vadászat volt. A vadászok egy szál dárdával "harcoltak" eleinte, később pajzzsal, mellvérttel védték magukat, és karddal mészárolták az állatokat. A műsorszám eleje tényleg valódi mészárlás volt, mert ártalmatlan állatokat engedtek az arénába: struccokat, antilopokat, gazellákat, szarvasokat, szamarakat. A vadászok pedig sorra lemészárolták őket. Amikor ezzel végeztek, és a szolgák megtisztították az arénát, jöhetett a műsor izgalmasabb része: ekkor már igazi vadállatokra vadásztak. Medvék, tigrisek, leopárdok, oroszlánok, elefántok érkeztek a porondra, és a vadászat addig tartott, amíg valamennyien el nem pusztultak. Ebben a küzdelemben már előfordult, hogy a vadász húzta a rövidebbet.

Carole Raddato from FRANKFURT, Germany

Déli szünet: lazításként néhány kivégzés

Délidőben sokan elmentek ebédelni, de mindig szép számmal voltak olyanok, akik nem akartak lemaradni a kivégzésekről. Először a bűnösnek talált római polgárokat végezték ki. Ők viszonylag gyors halált haltak: a hóhér egyetlen bárdcsapást mért rájuk. De előfordult az is, hogy egyszerre két elítéltet küldtek az arénába, de csak az egyiknek adtak kardot a kezébe. Amikor végzett az áldozatával, elvették tőle a kardot, és a következő elítélt kezébe adták. Ez így ment mindaddig, amíg valamennyi elítélt meg nem halt. Az utolsóval egy vadász végzett. A gyors halál csak a római polgárok kiváltsága volt.

A rabszolgákat keresztre feszítették, megégették, vagy vadállatok elé vetették. Néha ezeket kombinálták: a keresztre feszítettet megégették vagy vadállatokat engedtek rájuk.

Az persze mindig kérdés volt, hogy a vadállatok hajlandók-e mindebben közreműködni. Előfordult, hogy a fény, a tömeg megzavarta az állatot, aki csak kóválygott az arénában, de az is előfordult, hogy a nagyvadaknak nem volt étvágyuk. A keresztény legendákban olvashatunk néhány ilyen esetről.

A gladiátorviadalok

Kora délutánra mindenki visszatért a helyére. Ekkorra már kihordták a kivégzettek holttestét, és következhetett a nap fénypontja: a gladiátorviadal. Az előadás már egy-két nappal korábban megkezdődött a Forum Romanumon, amikor nyilvánosan bemutatták a résztvevő gladiátorokat. Az előadás előtt estén pedig a szervezők egy díszvacsorát adtak számukra, ahol a nézők egy része is megjelenhetett.

A colosseumbeli megnyitó igen ünnepélyes volt: egy hosszú menet vonult be az arénába. Sisak és pajzs nélkül jelentek meg a gladiátorok, hogy kidolgozott testüket a nézők megcsodálhassák. A bevonulásuk alatt egy trombitásokból, kürtösökből álló zenekar játszott. A menet aztán visszatért az aréna alatti katakombákba, és kezdődhetett a viadal. A gladiátorok kettesével léptek színre, és fakardokkal bemelegítettek, majd jöhetett az igazi küzdelem. A kiképzésük alatt megtanult összes trükköt bevetették.

Néha sokáig elhúzódott a küzdelem, a nézők ordítva szurkoltak kedvencüknek. Ha végképp nem dőlt el a harc, a bíró a császárhoz és a nézőkhöz fordult ítéletért. A bátran küzdő harcosoknak méltányos elvonulást biztosítottak. Ha a viadal során az egyik gladiátor elejtette vagy eldobta a fegyverét, a bíró megakadályozta, hogy ellenfele kivégezze őt, és a császárhoz fordult ítéletért. A császárok gyakran átengedték a népnek a döntést, és a közönség ordítva nyilvánított véleményt. A viadal győztese pedig a császár páholyához ment, hogy átvegye a díját: egy olajágat és egy pénzösszeget. A legyőzött és kivégzett harcost pedig nagy tisztelettel vitték ki az arénából.

A párharcok egész délután tartottak, és a végén a császár még különféle ajándékokat szórt a nép közé. Legtöbbször számokkal ellátott sorsjegyeket, amelyeket aztán a szerencsések a szám alapján beválthattak borra, olívaolajra, halszószra. És az állatviadalok során elpusztult állatok húsára. A nyulakat, fácánokat az előadás után azonnal hazavihették, míg a nagyobb állatok húsára másnapig várniuk kellett, mert addigra darabolták fel és csontozták ki őket a hentesek.

Készülj velem az emelt töri érettségire!

Forrás: Fik Meijer: Gladiátorok