Rudolf trónörökös volt talán a legrenitensebb Habsburg. Titokban, álnéven udvarellenes újságcikkeket jelentetett meg, liberális, egyházellenes elveket vallott egy katolikus, konzervatív császári udvarban. A legnagyobb skandalum azonban, hogy megölte utolsó szeretőjét, majd magával is végzett. Az, hogy így alakult az élete, nem véletlen, hanem egyenes folytatása annak a rideg, elhanyagoló bánásmódnak, amelyben gyerekként és fiatal felnőttként része volt.

Pisztolyokat sütögettek el a szobájában

Bár a trónörökös születését hatalmas lelkesedés fogadta, hiszen végre fiú érkezett a családba, aki apját követően elfoglalhatja majd a Monarchia trónját, mégis igen mostoha sors jutott a kisfiúnak. Zsófia, Ferenc József anyja elragadta a gyermek feletti gondoskodás lehetőségét a fiatal császárnétól. Sissi csak annyit tudott elérni, hogy az anyósa bosszantására magyar dajkákat választott, így aztán Rudolf igen hamar megtanult magyarul is. Ezzel aztán ki is merült Erzsébet anyai tevékenysége. Folytatta az utazásait, fiát csak elvétve látta. Rudolf késő serdülőkoráig jobban támaszkodhatott a hideg, távolságtartó apjára, akivel nyíltabb, őszintébb kapcsolatot ápolt ekkoriban. Persze a túlterhelt Ferenc József sem volt tökéletes apa, nagyon nehezére esett az érzéseit kimutatni, mégis élénken érdeklődött fia tanulmányai iránt. Rudolf számára az érzelmi biztonságot a nevelőnője és nővére, Gizella jelentette. Ennek a nagyon csekély érzelmi biztonságnak is hamarosan vége szakadt, amikor Rudolf hatéves korában apja egy katonatisztet nevezett ki a nevelőjének, és Rudolfnak el kellett szakadnia szeretett dadájától.

A katonatiszt kemény módszerekkel próbálta a gyászoló kisfiút a férfiatlan sírdogálástól eltéríteni. A birodalmi vadasparkba zárta a félelemtől magán kívül lévő gyereket, míg ő maga a falakon kívülről azzal riogatta, hogy vaddisznók közelednek. Állítólag éjszaka pisztolyokat sütögetett el Rudolf hálószobájában, hogy hozzászoktassa a vadászat és a csata zajaihoz. Nem csoda hát, ha a szorongó, halálra rémült, gyakran betegeskedő kisfiú ismét bepisilt éjszakánként, és rémálmok gyötörték.

A liberális lázadó

Erzsébet látva fia szenvedését ekkor beavatkozott, és kiharcolta, hogy ő felügyelhesse gyerekei neveltetését. Rudolfnál ezzel már elkésett, a lelki sérülések jóvátehetetlenül kialakultak a trónörökös lelkében. Annyit azonban elért, hogy a kisfiú boldogan azonosította magát anyja liberálisabb nézeteivel, és fejlődő elméjét liberális tanárok, tudósok kezdték pallérozni. Anyja sajnos továbbra sem jelentett támaszt számára, Rudolf egész életében szenvedett az anyai szeretet hiányától.

A kis trónörököst szülei kívánságára tanárai alaposan megterhelték tanulnivalóval. A szokásos tantárgyakon kívül a serdülő fiúnak meg kellett tanulnia a birodalom nyelveit (magyarul, csehül, lengyelül, szerb-horvátul, továbbá angolul, franciául és olaszul). Tanulnia kellett történelmet, katonai ismereteket, gazdaságtant, jogot, valamint lovagló-, vívó-, lövő- és táncleckéket vett. Gyerekként naponta 13 óra elfoglaltsága volt.Tanárai a kor legkitűnőbb szakemberei voltak, többségük liberális szemléletű. Nem csoda hát, ha a kamasz fiú hamarosan igazi lázadóvá érett.

Kapcsolata a szüleivel

Rudolf serdülőként is csak minimális figyelmet kapott a szüleitől, és ez az évek alatt tovább csökkent. A fiatalember érzelmileg egyre inkább elmagányosodott, lelkileg elkülönült a családtól, ugyanakkor egész életében küzdött azért, hogy elismerést, elfogadást kapjon a szüleitől. Rudolf mindent megtett azért, hogy a császár elvárásainak megfeleljen: igyekezett jó vadász, jó lovas és jó katona lenni, ugyanakkor egyre inkább azt tapasztalta, hogy felnövekedvén az apja egyáltalán nem veszi komolyan a nézeteit, elgondolásait, nem engedi információkhoz jutni. Rudolf gyakran panaszkodott, hogy a politikai híreket ő is csak az újságokból szerzi, pedig vezető katonai beosztásban dolgozott. Ez persze Ferenc József tudatos döntése volt: mivel fiát politikailag, személyiségében megbízhatatlannak tartotta, attól félt, hogy fia sajtónak adott kiszivárogtatásai ártanának a Monarchia külpolitikájának.

Az anyját nagyra tartotta, idealizálta, sóvárgott a szeretete után. A császárnét azonban túlságosan lefoglalta utolsó gyermeke, Valéria nevelése. Rudolf heves féltékenységét érzett húga iránt, és anyja iránti csodálata lassanként csalódottságba csapott át. Erzsébet gyakran könyörgött fiának: ígérje meg, soha nem fog ártani Valériának. A Rudolf és Erzsébet közötti kapcsolat tovább romlott a trónörökös házassága után, ugyanis a császárné képtelen volt felülemelkedni a menye iránti ellenszenvén.

Házasságának megromlása

Rudolfnak 21 évesen kellett döntenie a felesége személyéről. A választása Stefánia belga hercegnőre esett, aki ekkor még testileg éretlen, félszeg, elhanyagolt külsejű lakli kamaszlány volt, aki Bécsbe kerülve ugyanazokkal a gondokkal találta szembe magát, mint anyósa annak idején. Erzsébet nem csupán Stefánia előnytelen külseje miatt ellenezte a házasságot, a lány makacs természete sem tetszett neki. Ennek ellenére a fiatalok között lassanként kibontakozik a szerelem, és az első pár év szinte idillien telik. Egy idő után azonban Stefánia annyira biztos volt férje szerelmében, hogy fokozatosan elhanyagolta, és semmibe vette Rudolf személyes igényeit, nem osztozott érdeklődésében, politikai törekvéseiben sem. Rudolf lassanként eltávolodott a feleségétől, és a korban szokásos főúri módon más hölgyeknél kereste a szerelmet. A házon kívüli kalandjai során szerezte be a gonorrhoeát, amivel megfertőzte és meddővé tette a feleségét. Talán mondanom sem kell, hogy a csalódott, megalázott, megbetegített Stefánia hallani sem akart a férjéről. A gonorrhoea Rudolfot súlyosan megbetegítette, orvosai a fájdalmas húgycsőgyulladásra morfiumot rendeltek, amit ettől kezdve Rudolf egyre nagyobb adagokban használni kezdett.

A depressziós trónörökös

Ettől kezdve Rudolf testi-lelki egészsége rohamosan hanyatlani kezdett. Folyamatosan emésztési gondokra panaszkodott, állapotán tovább rontott rendezetlen életmódja, az, hogy rendszeresen későig fent maradt, sokat ivott és rendszertelenül étkezett. Gyakran volt hörghurutja, asztmatikus köhögési rohamok kínozták, reuma gyötörte, és egyre inkább rákapott a morfiumra. Mindemellett egész életében depresszió és szorongások gyötörték. Ennek egyrészt lehetnek genetikus okai: Rudolf őseinek fele valamilyen elmebántalomban szenvedett, hála a rengeteg rokonházasságnak. Ugyanakkor Rudolf depressziójának igazi forrása a szülői szeretet és szoros emberi kapcsolatok hiánya volt. A trónörökös a depresszió szinte összes jelét produkálta a halálát megelőző hónapokban: álmatlanságban szenvedett, állandóan fáradt volt, tele volt kisebbrendűségi érzésekkel. Figyelme, koncentrációs készsége csökkent, gyakran vált ingerlékennyé, hajlott a visszahúzódásra. Gyakran rágódott múltbéli dolgokon, és az utolsó hónapokban szinte egyfolytában az öngyilkosság gondolatával foglalkozott.

Szerelmi tragédia?

Környezetében szinte mindenkinek beszélt arról, hogy hamarosan meg fog halni, sőt állandó szeretőjének, Mitzi Casparnak meg is mondta, hogy másnap Mayerlingben lelövi magát. A nő azonban nem vette komolyan, vagy már lemondott róla. Rudolf Mary Vetserával elkövetett öngyilkosságát gyakran értelmezik úgy, mint egy végzetes szerelmi történetet. A legenda szerint Ferenc József nem engedélyezte fiának, hogy elváljon Stefániától, és Rudolf kétségbeesésében végzett szerelmével és magával is. Valójában nem volt ez egy nagy szerelem. Maryvel Rudolf pár hónappal korábban ismerkedett meg, és a lányka (17 éves volt) örömmel vállalta, hogy osztozik a trónörökössel a halálban. (Rudolf ekkor már többeket kért erre, például Mitzit is, de ők nem vállalták az eszelős kérés teljesítését.)  Rudolf öngyilkossági szándéka már régóta ismert volt, még mielőtt Mary Vetserával megismerkedett volna.

Azon a végzetes estén Rudolf lelőtte előbb a lányt, majd búcsúleveleket írt anyjának, a feleségének, Valériának. Ezután konyakkal leitta magát, hogy kellő bátorságot merítsen a végzetes lépéshez, és ő is halántékon lőtte magát. Szüleit mélyen megrendítette fiuk halála, Stefánia azonban hamar túltette magát a történteken. A Monarchia lakossága azonban - mivel semmit nem tudtak Rudolf állapotának romlásáról - igazán meg voltak döbbenve, és pillanatokon belül legendák kaptak szárnyra a tragikus eseményekről.

Készülj velem az emelt töri érettségire!

Sigrid-Maria Grössing: Rudolf trónörökös