A diktatúrák jellemzője, hogy az élet valamennyi területére beszivárognak: némelyik még a hálószobákban is szeretne diktálni. A náci diktatúra megpróbálta minél több gyermek nemzésére rávenni a német lakosságot.

"Gyereket, gyereket és még gyereket!"

"Gyereket, gyereket és még gyereket!"- hangoztatták a nácik. 1919-1933 között Németországban drasztikusan csökkent a születések száma. Az első világháborút követő nyomor, éhínség, infláció nem ösztönözte gyerekvállalásra a németeket. Nehezítette a helyzetet az is, hogy a háborúban fiatal férfiak haltak meg, így kevesebb férfi maradt, aki gyereket nemzhetett volna.

A nácik fajelmélete  viszont fontosnak tartotta, hogy minél több német örökítse tovább egészséges árja genetikáját - és ezzel párhuzamosan viszont mindent elkövettek annak érdekében, hogy az olyan alsóbbrendű fajok, mint a zsidók, cigányok, a gyenge és fogyatékos emberek a lehető legkevésbé szaporodjanak. A nácik tehát 1933-as hatalomra jutásuk után kiadták a jelszót: Adjatok minél több gyermeket a Führernek!, és ennek érdekében számtalan intézkedést vezettek be.

Hitelek a sokgyerekes családoknak

Hitler kormánya már 1933-ban elhatározta, hogy jelentős anyagi támogatásban részesíti a sokgyerekes családokat, és megadóztatja az egyedülállókat. Már ebben az évben kamatmentes hiteleket adtak azoknak a friss házasoknak, ahol az árja német menyasszony a házasságkötést megelőző két évben legalább hat hónapig dolgozott, de az esküvője után felhagy a munkával, hogy teljes egészében a családjának szentelje magát. A kölcsön minden gyerek megszületése után 25%-kal csökken, a negyedik gyerek megszületése után pedig már egyáltalán nem kell visszafizetni. A hitelt 1937-ig a pároknak alig egynegyede vette igénybe. Az asszonyok többsége nem szívesen adta fel az állását a világválságot követő nehéz időkben, nagyon kellett a családoknak a két fizetés.

Pedig a nácik mindent megtettek azért, hogy elvegyék a nők elől az előrejutás lehetőségét. Magasabb rangú tisztviselő, bíró csak férfi lehetett, és megtiltották, hogy lányok jogi egyetemeken tanuljanak. A többi szakon pedig számbeli korlátozást vezettek be a lányok számára.

Mindezek ellenére a nők továbbra is egyre növekvő számban álltak munkába, a náci kormánynak pedig szüksége is volt az asszonyok munkájára, tehát hallgatólagosan tudomásul vette ezt a körülményt. Ennek ellenére a propaganda továbbra is a tűzhely mellett álló asszonyról fantáziált, és az egyre emelkedő születésszámról hadovált.

Lánynak szülni dicsőség

A háború kirobbanása után magasabb fokra kapcsolt a propaganda, és arról beszéltek, hogy a háborús veszteségek miatt lesznek lányok, akik nem találnak majd férjet maguknak, így nem vihetik tovább értékes örökítőanyagukat. Ennek megakadályozása érdekében a náci rendszer korai házasságkötésre buzdította a fiatalokat, és a náci fajelmélet teoretikusai olyan fantasztikus elképzelésekről tárgyaltak - a nyilvánosság kizárásával - mint az ágyasság és többnejűség.

Faji okokból engedélyezték a válást, ha a házasság gyermektelen volt, annak reményében, hogy a felek egy másik kapcsolatban képesek lesznek utódokat produkálni. A házasságon kívüli gyerekeket is pártfogásba vette a náci rezsim. A Német Ifjúsági Segélyintézet azokat a házasságon kívüli gyerekeket gondozta, akik után az apa nem fizetett gyerektartást, az egyedülálló anyák pedig adókedvezményt igényelhettek. A cél persze továbbra is az volt, hogy egy lány menjen férjhez, de még mindig jobb, ha egyedül vállal gyereket, mint ha vénkisasszonyként besavanyodik. A közvélemény és az egyházak - náci propaganda ide vagy oda - továbbra is körömszakadtáig ragaszkodtak a hagyományokhoz, és továbbra sem tartották dicsőségnek a lányanyaságot.

Szülőotthonok

Az árja faj fenntartásának elősegítésére jött létre 1935-ben a Lebensborn program Himmler védnöksége alatt. Célként a népszaporulat támogatását, valamennyi "tiszta vérű" anya védelmét, gondozását tűzte ki. Az egyesület vezetősége magas rangú SS-főtisztekből állt, és az SS valamennyi tagjának kötelező volt nagy összegekkel támogatni a programot.

A Lebensborn otthonokban luxuskörülményeket biztosítottak a legkülönbözőbb rétegekből származó megesett árja lányanyáknak. Ezeket a nőket már a terhesség első látható jeleinél elhelyezték az otthonban, hogy megvédjék őket a pletykáktól. Kitűnő étkezést, nyugodt körülményeket biztosítottak számukra a gyerek megszületéséig. A várandós anyák, ha akarták megőrizhették az anonimitásukat is. A szülés után az anyák további 88 napot tölthettek el itt, a gyerekek további 297 napot maradhattak. Ha az anya is úgy akarta, az otthon gyámot, örökbe fogadó szülőt keresett a babának. Ennek ellenére az anyáknak csak 6%-a adta örökbe a gyerekét.

A háború kitörése után egyre több SS vezető felesége választotta szüléséhez ezeket az otthonokat, mert itt csendes, biztonságos helyen, jó körülmények között hozhatta világra a gyermekét.

Az eredmény

Hogy mi lett ezeknek az intézkedéseknek az eredménye? Valójában nem sok. Azok a német nők, akik hisztérikusan rajongtak a Führerért, nem hoztak világra sokkal több gyermeket még az imádott vezér kedvéért sem. Az egyszerű polgárok továbbra is a kis, kétgyerekes családot tartották eszményüknek, a német családokban átlagosan 1,9 gyerek született. És semmiféle biztatásra nem emelkedett a házasságon kívül születettek száma sem, sőt ez az arány 12%-ról 7 %-ra csökkent. Vagyis a Führer parancsa és a propaganda gépezet harsogása ellenére a német hálószobákban csendes, de hatékony lázadás zajlott.

Forrás: Anna Maira Sigmund: A szexuális élet nem magánügy

 Készülj velem a KÖZÉP SZINTŰ TÖRI ÉRETTSÉGIRE!

Készülj velem az EMELT SZINTŰ TÖRI ÉRETTSÉGIRE!