A tankönyvekben ritkán olvasunk arról, hogy hány kilót nyomott a felséges uralkodó, vagy milyen volt a személyisége, esetleg hova járt WC-re. Most egy kis kukkolásra hívlak az osztrák császári udvarba. Igaz kulisszatitkokba foglak beavatni!

Úgy tartja a mondás, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll. De vajon milyen nők álltak a XX. század egyik legvéresebb kezű diktátora, Sztálin mellett? Milyen nők azok, akik képesek meleg érzelmeket táplálni egy rettegett gyilkos iránt?

Hitlert mindenki ismerni véli, hiszen mindannyian tanultunk az általa elkövetett gaztettekről. Tehát a történelmi szörnyeteget ismerjük, de a többség keveset tud arról, milyen volt Hitler magánemberként. Hogy viselkedett a barátaival, szerelmeivel, a környezetével? Vajon mi okozta, hogy olyan lelkiismeretlenül vezette bele a világot egy milliókat elpusztító háborúba?

Mindenki hallott már a híres Aranyvonatról, amelyen a nyilasok próbálták nyugatra menekíteni a Magyar Nemzeti Bank teljes aranykészletét és a zsidóktól összeharácsolt vagyont. Kevesebben tudnak azonban arról, hogy a zsidók műkincseinek egy másik fontos része, illetve a Szépművészeti Múzeum legjelentősebb darabjai is útra keltek 1945 tavaszán nyugat felé.

Sztálinról ma már mindenki tudja, hogy kegyetlen tömeggyilkos volt, és ha lenne ilyen, méltán foglalhatna helyet a történelem legnagyobb gonosztevőinek panteonjában. A gonoszságának mértékére azonban néhány apró tény még jobban rávilágít. Nos, ezeket gondosan elhallgatták előlünk még a kádári "puha diktatúrában" is.

Rudolf trónörökös volt talán a legrenitensebb Habsburg. Titokban, álnéven udvarellenes újságcikkeket jelentetett meg, liberális, egyházellenes elveket vallott egy katolikus, konzervatív császári udvarban. A legnagyobb skandalum azonban, hogy megölte utolsó szeretőjét, majd magával is végzett. Az, hogy így alakult az élete, nem véletlen, hanem egyenes folytatása annak a rideg, elhanyagoló bánásmódnak, amelyben gyerekként és fiatal felnőttként része volt.

Füred, Siófok, Almádi utcáit járva ma már nehéz elképzelni, hogy a balatoni nyár már a 18. századi hölgyek, urak szívét is megdobogtatta. Pedig az akkori fiatalok legalább annyira készültek az Anna-bálra mint a mai tizenévesek a helyi diszkóba, és pontosan annyira élvezték a tó hidegvíz-kúráját mint a mai tinédzserek a pancsolást. Persze szépanyáink mindezt szigorú szülői felügyelet mellett élvezhették...

A trianoni béke fájdalma olyan legendákat szült már az 1920-as években, amelyek a mai napig velünk élnek. Talán könnyebb elviselni a békediktátum igazságtalanságát, ha azt gondoljuk, hogy szabadkőműves összeesküvés áldozata lett a magyarság, esetleg Celemceau akart kitolni velünk, mert haragudott a házasságtörő menyére. Könnyebb a cseheket okolni, mert állítólag hajózhatónak hazudtak kicsiny patakokat, csak hogy a tudatlan szakértők a békekonferencián nekik ítéljenek bizonyos területeket. Csakhogy ez az egész mind legenda, és lehet, hogy itt az ideje, hogy szembenézzünk a tényekkel.

Az uralkodókról általában csak a történelemkönyvekben olvasunk, rendszerint azért, mert épp háborút indítottak, békét kötöttek, területeket veszítettek. Abba azonban ritkán gondolunk bele, hogy ők is emberek voltak: felkeltek, borotválkoztak, reggeliztek, wc-re mentek, utaztak, szórakoztak. Épp úgy, mint mi kevésbé kékvérűek. Kukkantsunk most be Ferenc József híresen puritán életébe, és nézzük meg, hogyan teltek a császár hétköznapjai!

A papirusztekercses "könyvek" után a kódexek megjelenése kábé akkora újítás volt mint a digitális adatrögzítés megjelenése a 20. században. De vajon kik és hogyan készítették ezeket a gyönyörűen illusztrált, vaskos, nehéz és rettenetesen drága könyveket?