Ha valaki túlélte a születését, nem halt bele a csecsemőgondozás durvaságába, a járványokba, a gyerekbetegségekbe, a szülői felügyelet hiányába, az később viselhette szülei, tanárai, mesterei ütlegeit. Így nézett ki egy középkori gyerek élete.
1873-ban Buda, Óbuda és Pest városának egyesülésével Magyarországnak új fővárosa lett. De vajon milyen volt az élet a régi fővárosban? Meddig terjedt a város, hogyan jöttek létre olyan fontos városi "intézmények" mint a vízvezeték, gázvilágítás, csatornázás? Hogyan jött létre a korszak "BKV-ja", az omnibusz-hálózat?
A nyaralás az úri közönség életéhez már a Monarchia idején is hozzátartozott. A család kiköltözött vidékre, a Budapest környéki falvakba, a Balatonhoz, vagy néhány hétre gyógyfürdőbe vonultak a Tátrába, esetleg Erdélybe. Vitték a pereputtyot: gyereket, cselédet, csak éppen az úr maradt otthon dolgozni. Olyan cikinek számított otthon tölteni a nyarat, hogy ha egy családnak nem volt pénze, inkább otthon maradtak, lehúzták a redőnyöket, napokig bujkáltak, de elhíresztelték, hogy valójában nyaralnak.
Nyakunkon a nyár, és vele együtt az utazások szezonja. De vajon hogyan utaztak magyar eleink a 15. században? Útra keltek ők is a meleg beköszöntével? Akadt olyan ember, aki feltarisznyázta magát, hogy idegen országokat látogasson? Hogyan boldogultak a külföldön szerencsét próbáló honfitársaink?
A plázák világában nehéz elképzelni, hogy mekkora változást hozott az emberek életében, amikor a kisboltok és bazárok mellett megjelentek az első áruházak Pesten. A kortársak számára az áruház csillogó-villogó világa a mennyországnak számított, és még azt is feledtette a vásárlókkal, hogy itt nem lehetett többé alkudni, és a frissen vásárolt konfekcióruha a másnapi színházi előadáson visszaköszönhetett a szomszéd páholyból.
Szuper, hogy munkaszüneti nap van hétfőn, de miért is? Mit ünneplünk pünkösdkor? Talán ez a legmostohább keresztény ünnep, és erről tudunk a legkevesebbet. Pedig igen fontos nap: a keresztény egyház születésnapja.
A nyár akkor kezdődött Pesten, amikor először vette rá magát a pesti polgár arra, hogy megmássza a Tabán girbe-gurba utcácskáit, és betérjen egy kockás abroszos kiskocsmába egy jó rántott húsra. Majd amikor már jót mulatott, egy kézilámpást hordozó éjjeliőr kísérete mellett ledülöngélhetett a macskaköves utcákon, és hazatérhetett Pestre. Ez a Tabán - sajnos - az 1930-as évek óta nem létezik.
Gondolkodtál már azon, hogyan élte az életét valaki az ókorban vagy a középkorban rövidlátóként? Persze, a gazdagabbak már régen is több lehetőség közül válogathattak: lornyon, monokli, cvikker. A lencséket nem egyszer igen drága keretbe foglalták, és az is előfordult, hogy csak a trendiség kedvéért hordtak magukkal a hölgyek lornyont. A szegényeknek meg maradt a vakoskodás, vagy rosszabb esetben a természetes szelekció.
Azt gondolhatnánk, hogy a reformkorban még alig volt étkezési kultúra, és eleink a pörköltön és a gulyáson kívül mást nem is ettek. Pedig a korabeli szakácskönyveket fellapozva kiderül, hogy igen változatosan táplálkoztak, és az előkelőink étlapján a vadhúsokon kívül olyan különlegességek is szerepeltek mint békák, rákok és csigák. És egy-egy kiadós ebéd után pedig még a legszegényebbek is elkortyolták a kávéjukat, a gazdagabbak elnyaltak egy-egy gombóc "fagyost".
Poros, kövezetlen utcák, éjszaka alig pislákoló közvilágítás, zaj, bűz és hatalmas tömeg. A rakparton klasszicista paloták, épülő Lánchíd, Nemzeti Múzeum, újjáépülő, szépülő város. Mindkét leírás jól jellemzi a reformkori Pest-Budát. Gyere, sétáljunk egyet Petőfi és Széchenyi városában, és szagoljunk bele a fővárosi életbe!
