A történelem során soha nem volt könnyű nőnek lenni. A XIX. századi amerikai Vadnyugaton jó esetben három státusz közül választhatott egy nő: vagy tisztességes feleség volt egy marcona férfi oldalán, vagy tisztességtelen, ámde jól kereső prostituált. Esetleg tanítónő, aki képes eltartani magát. Néha nem választhatott, és foglya lett egy indián törzsnek.
Barbara Bush, idősebb George Bush felesége olyan ügyesen megkomponálta a magáról kialakított képet, hogy mindenki elhitte, hogy az államügyeket a férjére hagyja, mert a férfiak mindig jobban tudják, hogy mi helyes. Az „előadása” hallatlan sikert aratott. Pedig a felszín alatt ő is ügyesen formálta a történelmet.
A szultáni háremek világa általában megmozgatja a fantáziánkat. Azt képzeljük, hogy itt gyönyörű nők éltek luxus körülmények között, a szultán ki-be járkált, és kedvére válogatott a csábos, átlátszó ruhájú hölgyek közül. A valóság azonban ezúttal is szürkébb mint a fantáziánk. 
Diáknak lenni felemás érzés. Egyrészt szuper dolog a társakkal együtt lenni, másrészt bosszantó, hogy az iskolában tanárok is vannak, akik időnként számon kérnek. Nem volt ez másként régen sem. Nézzük meg, milyen volt elemi iskolás diáknak lenni a 17-18. századi Magyarországon!
A 19. században fiatal lányok, de idősebb asszonyok is nagy izgatottsággal készültek az év legfontosabb időszakára: a báli szezonra. A hosszas készülődés után végre elérkezett a nagy nap: a hölgyek kicsinosítva, felékszerezve, kipirult arccal beszálltak a kocsikba, és elindultak a bálba.
Vízkereszt elmúltával lassan belépünk a báli időszakba. Az úri közönség számára az év legizgalmasabb időszaka volt ez a 19. század végén. Tisztes matrónák és tizenéves fruskák készültek lázasan az első bálra, ahol az eladósorba lépő hölgyet bemutatták. Terveztek, ruhát próbáltak, táncrenden gondolkodtak, tele voltak vágyakkal, tervekkel, mert egy-egy ilyen bálon dőlhetett el a lányok sorsa.
Szilveszter estéjén a nagy pezsgőzős vidámságban eszünkbe se jut, hogy ezen a napon a keresztény egyház egyik szentjének a neve napját is ünnepeljük: I. Szent Szilveszterét. Szilveszter pápa Nagy Konstantin kortársa volt, és egészen elképesztő történeket meséltek róla évszázadokon keresztül.
A két ünnep közötti időszak kiváló alkalom arra, hogy a történelem szerelmesei belefeledkezzenek egy-egy több órás filmbe, elmerüljenek régi korok embereinek életében. Nincs annál jobb mint begubózni egy jó meleg takaróba, valami meleg italt kortyolgatni, és megfeledkezni munkáról, tanulásról, kötelességről – és közben észrevétlenül mégis tanulni.
Nem vagyok az a Kádár-korszak iránt nosztalgiázó fajta, de a 80-as évek karácsonyai gyerekkorom fénypontjai voltak. Szerintem sokan vannak így a mai negyvenesek, ötvenesek között. Lehet, hogy szegényesek voltak azok az évek, kevésbé roskadoztak az asztalok étellel-itallal, mi mégis gyerekek voltunk, és a szemünk pont úgy csillogott mint a mai kölyköké.
Így karácsony tájékán érdemes megvizsgálni azt a közeget, ahová a kisded Jézus született. A helyszín Izrael, az uralkodó pedig Nagy Heródes, akinek már Jézus születése előtt is komoly gondjai akadtak a trónkövetelőkkel. Nem csoda hát, ha a paranoiás uralkodó olyan hevesen reagált arra a hírre, hogy megszületett a zsidók királya.
